Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

művesek nyári idénymunkáját: „Ha az inas mesterével ment aratni, semmit sem kapott, ha azonban az inas egyedül ment, a kereset 1 harmadát kapta, míg a kétharmad rész a mestert illette"}

59 De nemcsak kézművesek, hanem György diák, a békebíró, s még kereskedő is rovás alá lett véve szakványáért. Ez utóbbi adatok arra világítanak rá, hogy szakványa nem csupán a napszámos zselléreknek, esetleg erre szoruló jobbágygazdáknak és kézműveseknek, hanem tanítónak, kereskedőknek is lehetett. E réteg a város történetében korán megjelenik és számottevő: az 1727. évi napszámbérek a szénatakarók, a villások, a metszők, a kapások és a pénzes aratók bérét szabályozták az alábbi formában:

160 Szénatakarók Kaszásoknak napjában étel nélkül 20 dr Etellel pedig 12 dr Boglyázóknak hasonlóképpen, mint az kaszásoknak, petrence hordóknak, Gyűjtőknek étel nélkül 15 pénz, ha ételt ad az gazda 7dr Metszők Étek nélkül 17,5 dr Étellel pedig 12,5 dr Mindenfele szőlőmunkásoknak a szőlőben étel nélkül 12,5 dr Etellel pedig 7,5 dr 159. VASS, 1939. 38. p. 160. PINTÉR, 1970. 17-18. p.; NML V. 702. 1. 5. p.