Badál Ede: A Pásztói ciszterci rezidencia - Tanulmányok Pásztó történetéből 4. (Pásztó, 1994)
X. fejezet Az újjászületett rezidencia
sodort: csak csalóka látszat szerint tűntek el végleg a föld színéről az ősi pásztói apátság romjai. Ugyanis a 18. századi rezidencia mellett a föld, a dudvás, füves, elvadult terepszint alatt ott rejtőztek, pihentek a régmúlt idők elnémult tanúi, a sok vihart kiállt, százados kövek. Csak ki kellett takarni a mélyből, s meg kellett szólaltatni őket. S mindez sikerült. A rezidencia mellett kialakított romkertben a falak és a növényzet immár minden arra járónak hangtalanul, de hűen mutatják meg az elpusztult középkori apátság alaprajzát. 180 [Lásd a 10-11. számú illusztrációt.] Igaz, nem minden régi épületszárny alapjait, falmaradványait vagy köveit sikerült napvilágra hozni. Hiszen láttuk a korábban elmondottakban, hogy Mohács után egyes részek örökre megsemmisültek, s a megmaradtakból is sok mindent felhasználtak a 18. századi építkezéseknél, s nem kevés lett azután sorsára hagyva, ezáltal a pusztulásnak kitéve. Most egyértelművé vált, hogy a 18. században a rezidenciát csak kis részben építették rá a régi, de akkor aránylag legjobb állapotban lévő monostorszámyra - mint erről már szintén beszéltünk -, feltárták a középkori szentélyt és a monostor bizonyos részeinek alapfalait, s világosan kimutatható, merre húzódtak még az apátsági épületek, amelyekből már semmi sem maradt vagy technikailag nem lehetséges a felszínre hozni őket. A rezidenciának eredeti arculatát igyekeztek a lehető legteljesebben visszaadni. Ha építése óta többször végeztek is rajta és benne átalakításokat, ezeket nyomon lehetett követni. Legutóbb például 1967-1968-ban födémcserét végeztek, s ennek során építettek vasbeton gerendás zárófödémet az épületbe. 181 [Lásd a 1516. számú illusztrációt.] De ezt megelőzően is húztak - főleg a földszinten - egyes helyiségekben válaszfalakat, falaztak be ablaknyílásokat, mint például az emelet északi homlokzatán minden másodikat, de a földszinten is néhányat. Az építéskor végig nyitott belső folyosókat mindkét szinten utólag egy-egy mellékhelyiséggel lezárták, s szintén mellékhelyiségekké meg közösségi vizescsoporttá alakították a földszinten a lépcsőfeljárattól nyugatra eső helyiségek egyik részét válaszfalak emelésével, illetőleg némi falbontással. A földszinten a déli oldalon húzódó eredeti folyosó helyén utólag vékony válaszfalakkal előszobát, két konyhát és két kamrát, valamint az északi oldalon a középső helyiség keleti felében konyhát és kamrát létesítettek. A tetőt az eredeti zsindelyfedés után a második világháborút megelőző években eternittel, majd később hódfarkú cserepekkel fedték át. Az eredeti fűzött ablakrácsokat, amelyek idővel eltűntek, később értéktelen, közönséges rácsokkal pótolták az ablakok egy részén, vagy a 18. századi ajtószárnyak pusztulása után a helyiségekre különböző korokban különféle formájú és egészen eltérő méretű ajtókat szereltek fel, s ezeket például teljesen igénytelen, fehér műanyag kilincsekkel látták el. 180. Uo. 199. p. 181. VÁTI, 1984.
