Badál Ede: A Pásztói ciszterci rezidencia - Tanulmányok Pásztó történetéből 4. (Pásztó, 1994)
X. fejezet Az újjászületett rezidencia
Az utólagos átalakításokkal bekövetkezett változtatásokat tehát most, a rezidencia teljes felújításakor igyekeztek felszámolni, visszaállítani az eredeti térelosztást. [Lásd a 17-25. számú illusztrációt.] Ez nem volt lehetséges maradék nélkül, sőt némi átalakításra most került sor. így az emelet keleti szakaszán az északi oldalon futó folyosó üvegajtaját kijjebb vitték, közvetlenül a lépcsőfeljárat mellé. Ezáltal a folyosó alapterületét 5 m 2-rel, ablakainak számát pedig - az arra a részre eső két befalazott ablaknyílás kibontásával - ötről hétre növelték. A lépcsőfeljárattal szomszédos helyiséget viszont sajnálatos módon eredeti rendeltetésétől és jellegétől megfosztva feldarabolták. Déli oldalán kisebb szobát alakítottak ki, a folyosó felé fennmaradó részét pedig háromfelé osztották, s belőle előteret és két kis raktárhelyiséget létesítetteik. A földszinten a kapualjban pedig az északi bejárat felé hőszigetelő üvegezésű fa-üvegfallal szélfogót építettek, a múzeum részére meg pénztárat és ruhatárat. Mert - miként a bevezetőben említettük - az épületben most a teljes felújítás után Pásztó város könyvtárát és helytörténeti múzeumát helyezték el. Az így újjászületett rezidencia ciszterci jellegéből is visszakapott valamit. A város lakosai ugyanis annyira magukénak érezték Rajeczky Benjámint, hogy tiszteletére és emlékének állandó fenntartására emlékszobát kívántak nyitni. Ezért a Rajeczky-házból — szüleinek a templommal szemközti, a rezidenciától csupán néhány száz lépésnyire álló kicsi házából -, ahol életének utolsó négy évtizedben lakott, s ahol ottmaradt zenetörténeti hagyatékát nem tudták méltóképpen bemutatni a látogatóknak, ezt áthozták az újjáépített rezidenciába. Ennek emeletén, az épület keleti végét képező két szélső szobában rendezték be - immár bemutatásra is méltóan és alkalmasan - Rajeczky bútoraival, tudományos könyveivel, zenetörténeti hagyatékával s néhány más, Rajeczky Benjáminra vonatkozó dokumentummal az emlékszobát. E két szoba sem volt idegen az ő számára, hiszen itt élt és dolgozott - ha nem is négy évtizeden, csak négy éven át -, mikor a második világháború után a ciszterci rezidencia perjeleként vezette a pásztói kis szerzetesi közösséget. 182 Igaz, Pásztó városa nem elsősorban a ciszterci szerzetes tiszteletére létesítette az emlékszobát, hanem a hosszú életének közel felét Pásztón töltő, ahhoz - mintegy második szülőhelyéhez - oly sok szállal kötődő, élete alkonyán Pásztó város első díszpolgárának megválasztott országos, sőt európai hírű zenetudós Rajeczky Benjámin tiszteletére. 182. RAJECZKY, 55. p.