Badál Ede: A Pásztói ciszterci rezidencia - Tanulmányok Pásztó történetéből 4. (Pásztó, 1994)

I. fejezet A 16. században elpusztult pásztói apátság Wellehrád kezére jut

Lőrinc plébániatemplomban tartotta.

16 De célja éppen az elpusztult apátsági épületek újjáépítése volt, ehhez kellett volna pénz, mégpedig nem kevés. Kellett volna az apátság birtokainak jövedelme, azok viszont idegen kézben voltak. Végül Zolnay segítségért, hogy a jog szerint már igazoltan a pásztói apátságot illető birtokokat visszaválthassa, a Morvaországban lévő wellehrádi ciszterci apáthoz fordult. Mégpedig azért, mert ő nem egyszerűen csak új életre akarta kelteni a pásztói apátságot, hanem vissza is juttatni azt ismét a ciszterci rend kezébe.

17 Mindezt ő maga mondta el, mikor egyszer csak 1698 februárjában - megjelent Wellehrádon. Elpanaszolta az apátnak, hogy nyolc évi szívós munkája ellenére a pásztói apátság birtokainak ügye még mindig megoldhatatlan. Már nem is lát reményt a boldogulásra, ezért úgy döntött, hogy lelkének gyermekkori vágyát követve belép a ciszterci rendbe. De úgy gondolta, hogy a pásztói apátság azért az ő kezében maradjon, s ha majd letöltötte az újoncidőt Wellehrádon, több wellehrádi rendtag jöjjön Pásztora, s lakjék ott vele. Ilyeténképpen a pásztói apátságot visszakaphatja a ciszterci rend. Kasparek Bernát wellehrádi apát szívesen fogadta Zolnay tervét, s fölvette Zolnayt novíciusnak. Igaz, Zolnay szándékaihoz szükséges volt a király jóváhagyása és a wellehrádi apátnak bizonyos összeget is fel kellett ajánlania a pásztói apátság bekebelezéséért. Különböző fórumokon még hónapokig tárgyalták a ügyet, míg végül I. Lipót király Bécsben, 1698. augusztus 28-án kelt oklevelében Zolnay András kérésére a pásztói apátságot visszaadta a ciszterci rendnek, s megengedte, hogy Zolnay, a ciszterci rendbe lépése után is megtarthassa apátságát.

18 A pásztói apátság birtokába 1699. április 28-án vezette és iktatta be Kecskeméthy Pál szécsényi harmincados a ciszterci rendet. A beiktatásra a wellehrádi apát a maga képviseletében Zolnay Andráson kívül a perjelt, Nezorin Flóriánt és a wellehrádi konvent seniorát, Maietynsky Vencelt küldte el, akik lásd a 6-7. számú illusztrációt -, már egy évvel korábban, 1698. március 28-án is elkísérték Zolnayt Pásztora az apátság megtekintésére. Több mint másfél évszázaddal a pásztói apátság elnéptelenedése után így tehát a 17. század utolsó két évében ismét megjelentek a ciszterciek Pásztón, s nemcsak egy-egy alkalomra, mint az előbbiekben említett Nezorin Flórián és Maietynsky Vencel, hanem állandó lakóként is. Hiszen tudjuk, hogy 1699 decemberében már 16. A 13. századi plébániatemplom is erősen megsínylette a török hódoltság időszakát. A hívek ezért ana kérték Fenesy György egri püspököt, engedje át a pásztói dézsmát templomuk "meg ruházására", mert az "oily rongyos, hogy esős üdőben nem tud az ember hol le ülni..." SOÓS, 1985. 308. p. - Vö.: GENTHON, 331-332. p. 17. Erre irányuló tevékenysége során nemcsak a Fáy és más közbirtokos családokkal került összeütközésbe - erőszakos birtokfoglalás, hatalmaskodás vádjával illették -, hanem még Fenesy György egri püspökkel is. A püspök azzal fenyegette meg Zolnayt, hogy amennyiben nem bocsátja vissza a pásztói plébánia ingatlanait, a római Apostoli Szentszék elé fogja idéztetni. SUGAR, 368. p. 18. BÉKEFI, 1898. 135., 627-630. p., illetve CCXXIII. sz. oki.