Badál Ede: A Pásztói ciszterci rezidencia - Tanulmányok Pásztó történetéből 4. (Pásztó, 1994)

I. fejezet A 16. században elpusztult pásztói apátság Wellehrád kezére jut

papot tartson, ha ugyan ez ott "a török torkában" egyáltalán lehetséges.

13 Jóllehet Sembery egyebek mellett a legfelsőbb pártfogó, a király támogatására joggal számíthatott, még 1620-ban is arról panaszkodott, hogy képtelen a pásztói apátság idegen kézben lévő birtokait visszafoglalni. Azok ugyanis a török által megszállt területekre estek, s bajos volt onnan az erőszakos foglalókat kizavarni. Pedig az esetleges újjáépítéshez mindenekelőtt pénz kellett, s olyan körülmények között, hogy az apátság javai idegeneknek jövedelmeztek, sem Sembery, sem a mégoly jó szándékú kommendátor apátok sem tudtak változtatni saját erejükből a dolgokon, így a pusztulófélben lévő apátsági épületek újjáépítésére a 17. században mindvégig nem is került sor, azt csak a század végén Pásztora visszatért ciszterciek kezdték el. Ahhoz, hogy a pásztói apátság ciszterci kézbe kerüljön újra, az utolsó kommendátor apát, Zolnay András tervszerű és céltudatos tevékenysége járult hozzá döntő mértékben. Zolnayt, a Nógrád vármegyei Nagy-Zellő plébánosát az uralkodó, I. Lipót, 1690. május 26-án tette meg pásztói apáttá. [Lásd az 5. sz. illusztrációt.] Az ő kinevezése is tartalmazott előírásokat. Mégpedig azt, hogy székhelyén, Pásztón lakjék, a katolikus hitéletet mozdítsa elő, az apátság javait tartsa kézben és védelmezze, s végül éljen példaadó életet.

14 ő valóban teljes erejével igyekezett megfelelni a vele szemben támasztott követelményeknek. Pásztón lakott, buzgón lelkipásztorkodott, jeles szónoklataival és fáradhatatlan munkálkodással nagyon sokat tett a hívek lelki életének emeléséért. Gazdag csak papi szívének tisztaságában volt, nem anyagiakban, apátsága jövedelmeiben. Hiszen mikor pásztói apát lett, igen kevés pénzzel rendelkezett, alig tudta kifizetni a kinevezéssel kapcsolatos költségeket. A további - a méltóságába való bevezetéssel és a birtokba iktatással járó - kiadások fedezésére már kölcsönökhöz kellett folyamodnia.

15 Beiktatása után aztán lankadatlan harcba szállt apátsága ősi birtokjogaiért, javai összeírásáért, a pásztói okiratok kinyomozásáért, kiadatásáért. Mikor pedig a pásztói apátság egykori jószágait kezdte visszafoglalni, még több baja támadt. Ám ha kellett ő rendíthetetlenül pörösködött, bírói eljárásokat, tanúkihallgatásokat kezdeményezett, megyegyűléseken szólalt fel vagy éppen Bécsbe utazott az uralkodó támogatásának megszerzéséért. Mindezt nem öncélúan, saját érdekeiért vagy jólétéért tette, hanem az ősi ciszterci apátság újjáélesztéséért. Hiszen a monostor akkor, a 17. század végén már nemcsak lakatlan, hanem lakhatatlan, s a templom is használhatatlan állapotban volt. Zolnay sem az apátságban lakott, hanem az apátság tulajdonában lévő egyik közeli, az ún. apáti házban, s az istentiszteleteket a híveknek sem a monostortemplomban, hanem a Szent 13. "... uí ipse ministros Dei in ecclesia abbaíiae predictae [: sc. Pásztó :], quantum per hostes christiani nominis turcas, in quorum utpote faucibus illa existere dicitur, fieri poterit, sufficientes tenere debeat. " BÉKEFI, 1898. 93., 489. p. 14. BÉKEFI, 1898. 103., 526-527. p. 15. BÉKEFI, 1898. 104. p. - Vö.: Rajeczky, 10. p.