Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)

II. fejezet Wellehrád kísérlete. 1699 - 1776

ben is tanúkihallgatást tartottak.) Az apátság a tiltakozásra természetesen ellentiltakozással élt, amint már az szokásban volt. De az apátság ügyvédjének, Kelemeny Ádámnak levele a leendő apáthoz jelezte, hogy az idegen vezetés alatt álló apátságok eredményeit hiányoló közhangulat a megyékben is jelentkezik; annek ellensúlyozására a templom megépítése és noviciátus felállítása volna a leghatásosabb eszköz. Sajnos, Zűri Fülöp, aki 1764-ben elnyerte a pilis-pásztói apáti kinevezést, a jelek szerint inkább a morva apátság anyagi veszteségeinek pótlása reményében vállalta az apáti tisztet, nem pedig a mulasztások gyors orvoslására. Azt a rendekkel szemben csak későbbre ígérte, mire azok a helytartótanácson keresztül ismételt elszámolásokat rendeltek el a múltra vonatkozólag és a jelen helyzet magyarázatára (1766, 1769, 1772, 1774) abban a meggyőződésben, hogy Wellehrád a fél évszázad alatt bizonyosan tekintélyes összegeket vitt ki az országból.

125 (Arról Zűri nyilatkozhatott volna, hogy éppen a rendek magatartása következtében az apátság nemcsak hogy nem jutott vagyonának birtokába, hanem azok állandó perelése miatt a kezében levőket sem kezelhette úgy, hogy azok hasznot hajthattak volna.) Új apát létére csak a királynőnek panaszolhatta, hogy az apátságok jövedelméhez képest milyen taxát kellett fizetnie magáért a kinevezésért: 1600 forintot, az eskü bizonyságleveléért 70, a protokollumba bevezetésért 20 forintot. Nem érdektelen a kamarai beiktatással kapcsolatos kiadások jegyzéke: a beiktató 50, a titkár 25, az iroda 16, a regisztratúra 12, a másodrendű tisztviselők 6, az írnokok 4, a rolista és ajtónálló 4, a kancellár főbb szolgái l-l, összesen 6, az expeditor 12, a regisztrátor 12, a kancellár alantasai 12, kamarása 4 forintot kaptak - amikor Pásztón eg}' akó bor 1 forint 30 krajcár.

126 így Zűri nehéz kilátásokkal indult apáti hivatásának, a jövő nem is hozott számára semmi vigasztalót. Oklevelek híján a Citeaux-i és Clairvaux-i apátságokból kellett hiteles adatokat szereznie Pásztó és Pilis alapítási idejéről.

127 A püspök igen rossz néven vette, hogy Menschik ajánlatára visszahelyezési pert indított a Monostor-malom és a régi plébániaépület ügyében, mentegette is magát Esterházy előtt, és hajlandóságát hangoztatta a békés kiegyezésre. 1768-ban az álláspontokat ismertették,

128 de úgy látszik, eredménytelenül, mert az 1780-81-es protokollum még arról értesít, hogy az apátság Müller Ferenc plébános gyümölcsfaültetése és kerítésállítása ellen tiltakozott, "de Plébános Ur semmit reája nem hajtolt", mivel "az Városi Magistrátus testimoniálist adott Plébános Urunknak sub authentico Civitatis Sigillo [a város hiteles pecsétjével] arrúl, hogy azon parochiális udvarunk helyit soha PP. Cisterciták nem birták". A kölcsönös felszólalások különben is csak a jogfolytonosságot hangsúlyozó formai tényeknek számítottak, azon az alapon, hogy írásos bizonyítékok nem voltak kéznél. így volt ez 1770-ben is, mikor néhány földesúri család az apátság birtokai ellen emelt kifogást. Mikor tárgyalásra került a sor, kiviláglott, hogy igényeiket ők sem tudják okmányokkal alátámasztani. Meg is egyeztek, hogy ki-ki marad továbbra is a maga birtokában.

129 A kész tények ereje, mint láttuk, általában a birtokállomány hát125. Uo. 41-50. p. 126. Uo. 50. p. 127. BÉKEFI, I. 50. p. 128. BÉKEFI, II. 156. p. ' 129. Uo. 117. p.