Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)

II. fejezet Wellehrád kísérlete. 1699 - 1776

teréül szolgált. Dalmata magyar létére ezt az apátság érdekében is felhasználta, mikor a hasznosi erdőben 1741-ben üveghutát létesített. Ez évi 100 forint hasznot hozott az apátságnak, mely csak 15 év múlva ajánlotta fel a hasznosi birtokosoknak az üzemben volt részvételt. 1762-ben Almásy János tiltakozott is a vármegyénél a megrongálódott épületek helyreállítása ellen, de Wlach Róbert jószágkormányzó a megye véleményére hivatkozva nyújtotta be az ellentiltakozást, mert a szerint a huta a közjó javára szolgál, és megérdemli a kijavítást.

130 A "feszült jó viszony", ami az optimális földesúri kapcsolatok jellemzője, természetesen mindig szolgálhatott olyan meglepetésekkel, mint például 1768-ban, amikor a zálogbirtokát 30000 forinttal éppen visszaváltó Török József jobbágya, Kada Pál, a városi protokollum szerint fényes nappal kivágta az apátság 6 akós, borral teli hordóját, úgyhogy abból jócskán kifutott a bor, és az avval való bajoskodás alatt odébbállt. A protokollum semmit sem szól arról, hogy megbüntették volna a tettest, csak azt említi, hogy aznap éjjel egy másik tele hordót is megfúrtak, de azt hamar észrevették; szerencsére vékony fúrót használtak hozzá.

131 A megállapodottabb gazdasági viszonyok ellenére a 60-as évektől állandóan erősödött a Wellehrádtól való függetlenítés igénye, aminek Menschik jelentése szerint főként az egri káptalan tekintélyesebb képviselői adtak hangot.

132 Érthető, hogy Zűri a helyzet bizonytalanságának érzésével inkább halogató, mint terveket építő magatartást választott, különösen a 70-es évektől, amikor a helytartótanács a püspökön keresztül jelezte, hogy nincs megelégedve a kimutatásokkal, és pótló jelentéseket követelt. Feltűnő, hogy még ezek láttán sem emelte meg Pásztón a rendtagok számát, és csak ígérte, hogy a három mellé még hármat fog küldeni.

133 Sajnos, "A rendtagok lelkészi működése" címszó alatt Békefi

134 csak az okmányokkal igazolható mátraszőllősi plébánoshelyettesítéssel és a pásztói keresztelési adatokkal, valamint Mátraverebély gondozásával foglalkozik. Hogy Pásztón magán milyen szerepet vállaltak ezeken kívül, azt csak a lakosság összetételével kapcsolatban lehet kikövetkeztetni. Hogy nem alaptalanul, azt Menschik utóda, Beitler Metód működésének adatai bizonyítják. Erről is csak onnan van tudomásunk, hogy kifogások elleni védekezés céljából önmaga gondoskodott igazolásáról. így a vármegye 1778-as nyilatkozata szerint 1764-től buzgólkodott a hívek vallásügyében, sokat prédikált, foglalkozott a gyermekek nevelésével, és sok protestánst térített át a katolikus vallásra (valószínűleg a beköltözött szlovákok köréből). Ugyanígy nyilatkoztak a hasznosiak, a tari plébános pedig megemlíti, hogy neki gyakran segített a gyóntatásban, prédikálásban, keresztelésben.

135 Janoviczky pásztói plébános is (akinek, mint láttuk, Menschik alatt voltak differenciái az apátsággal) dicsérőleg nyilatkozott róla. Menschik elbúcsúztatása után (1776) a városi protokollum is üdvözölte, mint új elöljáróját: "... successit Pater Methudius jam ab aliquot Annis hic existens et Lingyam Hungaricam sat 130. Uo. 195. p. - Vö.: KOVÁCS Béla: XVIII. századi üveghuta feltárása Mátraszentimrén. 131. Protocollum, 1759-1800. 43-46. p, 1768. október 18. 132. BÉKEFI, II. 45. p. 133. Uo. 52. p. 134. Uo. 384-393. p. 135. Uo. 442. p.