Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)
II. fejezet Wellehrád kísérlete. 1699 - 1776
bár elismerte a rendi kiváltságokat (arról nem véve tudomást, hog) 7 a kiváltság éppen a jogi kötelezettség alól menti fel birtokosát). Az üggyel kapcsolatos teendőkön tanakodó vezetőségnek két év múlva Wiesner inkább a vizsgák elfogadását ajánlotta, jelezve, hogy egyházmegyei körökben hallani sem akarnak a felmentéséről. Híre járt annak is, hogy a püspökök ebben a tárgyban királynői beleegyezést érveltek ki maguknak. (Barkóczy, aki 1760-ban esztergomi érseki székbe jutott, kedvelt embere volt a királynőnek.) Az új egri püspök, Esterházy Károly szintén elődje gyakorlatát követte. Wiesner utódjának, Menschik Jakabnak 1763-ban azért adta meg vizsga nélkül a jurisdictiót, mert pásztói jószágigazgató korában azt már elnyerte. A többiektől viszont megkövetelte a vizsga letételét. 124 A magyar egyházfők merev magatartása mögött sejthetjük az erősödő ellenszenvet és bizalmatlanságot is a külföldi rendi vezetőség feltételezett szándékával szemben. Ebben maguk mögött tudták a nemesi közvéleményt, mely az országgyűlés indítványain volt lemérhető; mind sürgetőbben nyilatkozott meg az az igény, hogy a magyarországi apátságok függetlenedjenek a külföldi intézményektől. A helytartótanács 1750-es önállósítási indítványa, mely a pilis-pásztói apátságok ki nem elégítő helyzetén alapult, egy ideig tartó nyugvás után újra előtérbe került. Mégpedig Wellehrád oldaláról: Hauck apát 1762-ben közölte lemondását az apátságról, mivel gyenge egészsége nem bírja a hármas terhet, és maga kérelmezte Pilis és Pásztó egyesítését és önállósítását. Föltételként szabta meg, hogy Wellehrádot bizonyos mértékben kártalanítsák, és atyaapátságnak tekintsék. Ez annyit jelentene, hogy ha saját kebelükből nem tudnának apátot választani, kötelesek legyenek azt a wellehrádi konventből kiszemelni. A helytartótanács kegyes alapítványi bizottsága azzal a kikötéssel egyezett bele a tervbe, hogy végső cél a két apátság önálló, egymástól független helyreállítása legyen. Mária Terézia ennek alapján kérte a kancellária véleményét, az apátságok alapítóleveleinek és III. Károly adománylevelének bemutatását, továbbá javaslatát az apátságok lelkipásztori működésének mikéntjéről. A helytartótanács ezen az alapon utasította Esterházy püspököt, nyilatkoztassa Hauck apátot, kérve tőle az említett okmányokat. (Az alapítólevelek bekérése formai eljárás volt, hiszen azokat az addigi apátok is hiába igyekeztek a kancellária útján felkutatni, aminthogy az egri püspökség alapítólevelét sem lehetett volna eredetiben felmutatni.) Ezeket Hauck a Citeaux-i központi ciszterci levéltárból igyekezett megszerezni. Az esztergomi érsek és az egri püspök indítványára Pásztón felállítandó noviciátusra vonatkozólag negatív választ adott, mivel a helyi körülmények arra nem voltak megfelelők. Hauck lemondása után, 1763-ban Wellehrád Zűri Fülöpöt választotta meg apátnak, aki - az önállósítás gondolata ellen lévén - kinevezése után haladéktalanul a pilis-pásztói apátságot is kérte az uralkodótól. 1764-ben meg is jelent a királyi rendelet az apátságok jövedelmeinek összeírásáról. A rendelet Pásztón a megszokott módon hatott: a Plathy (protestáns) család a földesuraságok nevében tiltakozott az összeírás ellen (ami a birtokok megállapításával esetleges károsodást jelentett az addigi tulajdonosoknak), azzal érvelve, hogy Pásztón nem is voltak sohasem ciszterciek, hanem templáriusok. (Ebben az ügyben még 1765124. BÉKEFI, II. 367-384. p.
