Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)
II. fejezet Wellehrád kísérlete. 1699 - 1776
függetlenedjék Wellehrádtól, és magyar apát vezetése alatt fejlődjék konventté. Innen az ismételt vizsgálatok, melyek célja az apátságok reális helyzetének megállapítása volt. Nyilván a fokozott ellenőrzés hatására restaurálták a templom szentélyét 1751ben olyan mértékben kápolnává, hogy az hívek befogadására alkalmas kisebb templomnak felelt meg. Hivatkoztak is rá az 1755-ös újabb vizsgálat alkalmával, hogy két oltára, orgonával ellátott kórusa, sekrestyéje és raktárhelyisége van; vasár- és ünnepnapokon énekes misét tartanak német és szláv, nagyobb ünnepeken pedig magyar szentbeszéddel. 114 Hauck a 40-es évek deficites gazdálkodásán (ennek jórészben az időjárás, de Dalmata ellenőrizhetetlen pénzkezelése is oka volt) gazdasági személycserével is igyekezett javítani. De éppen az ő apátsága idejére Pásztora került Wiesner Abund elöljáró jelentéseiből és leveleiből tűnik ki, mennyire nem lehet konvent nélkül, csak 2-3 rendtag munkájával megfelelni a helyzet támasztotta követelményeknek. A mindennapi gazdasági felügyelet és irányítás maga legalább annyi személyt követelt volna. A birtokállománnyal összefüggő perek, alkudozások, megbeszélések, sürgetések rendelkezésre álló, gyorsan irányítható 1-2 személyt igényeltek volna, hogy a rendház elöljárója nyugodtan törődhessen annak napi ellátásával, vendégek fogadásával, jobbágyok, taxások ügyeivel, a wellehrádi összeköttetéssel, a várossal való kapcsolattal, így a megyéhez, bírósághoz szóló idézéseknek eleget nem téve, elmarasztaló ítéletek és bírságok sorát kellett vállalni, nem számítva a sűrűn változó rendtagok legnagyobb hátrányát: gyorsan kellett cselekedniök a környezet és az előzmények ismerete nélkül, ami menthetetlenül balfogások sorával járt, azok pedig jogi és pénzügyi terhes következményeket vontak maguk után. Elöljáró és jószágigazgató egyaránt azon panaszkodott, hogy nincs ideje breviárium és imádság végzésére, nem tudja, honnét vegyen pénzt kamatok, adósságok fizetésére és perköltségekre. Különösen a Török-zálogbirtok kamat- és adósságterhei nehezítették meg a nyugodt munkamenetet, nemegyszer kellett sürgősen pénzért üzenni Wellehrádra, mert éppen rossz terméses időben egy-egy hitelező, maga is megszorulván, nem elégedett meg a kamattal, hanem a kölcsön visszafizetését kérte. 115 így nem lehet csodálni, hogy Wiesner a verebélyi birtok átadásakor kapott 17000 Ft vételárat nem Morvaországba irányította, hanem jórészt a pásztói adósságok törlesztésére használta fel, Hauck apát nem kis bosszúságára, aki végül is évi kártérítésben állapodott meg: 4 ökör, viza és más tiszai hal, ló az apáti és konventi fogatba és 3 %-os kamat lett Pásztó évi terhe. Wiesner jól érzékelte, hogy a rendek bizalmatlanságát csak egy gesztussal: templomépítéssel lehetne ellensúlyozni. A wellehrádi konvent nem volt ellene, de csak minimális anyagi segítséget tudott ígérni. (Bár nincs nyoma az irodalomban, hogy Wellehrád figyelemmel kísérte volna a sziléziai Heinrichau apátságnak Zirc újjáépítésére kifejtett erőfeszítéseit, nehezen képzelhető, hogy ne hallottak volna a zirci templom felépítéséről, mely éppen az ötvenes években készült el.) De mikor apátjának ajánlotta, hogy a verebélyi összeget a templomépítésre is felhasználja, 114. Uo. 38, 435. p. 115. Uo. 107. p.
