Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)
II. fejezet Wellehrád kísérlete. 1699 - 1776
elődjéé, sőt tetézve azzal, hogy még munkatársával is bajlódnia kellett. Cziganeket durvaságaiért már a pásztóiak is leszúrással fenyegették, ugyanakkor társának is nehéz hónapjaiba tellett, míg elviselhető együttlakásra szoktatta, legalább is egyidőre. De egyelőre nem nélkülözhette, mert sokirányú elfoglaltsága miatt egyiküknek helyben kellett lennie, hogy az esetleges kártevést megakadályozza, és a folyó munkákat ellenőrizze. Gonczik Nádasd, Csontfalu és Filimes körül új birtokok után nézett, és egy sor kisebb objektum megszerzésével növelte a gazdaságot, de annak gondjait is, amihez alkalmasabb segítségre volt szüksége. Igyekezetében, hogy Cziganektől megszabaduljon, reménnyel biztatta Nezorin dicséretes, előrelátó intézkedése, mellyel a kolostor 70-re korlátozott létszámába néhány magyar fiatalt is felvett novíciusnak. Goncziknak volt bátorsága ilyen körülmények között is építkezésre gondolni. Megérkezésekor első gondja volt részletesen felmérni az apátsági romterületet, és tervet készíteni, hogyan lehet a kolostorépület maradékát minél hamarabb lakhatóvá tenni. 1715 augusztusában neki is fogott az építkezésnek. Olcsó munkaerőnek a Pásztón elszállásolt katonaságot használta fel, így az ősz végére a falak felhúzásával már el is készültek. Az ácsok azonban a december eleji nagy hideg miatt már nem tudták a tetőmunkát elvégezni. Nehéz tél várt Gonczikra: hónapokon át ruhástól feküdt le a tolvajok (főként katonák) miatt, akik a pincéből nyolc akó bort vittek el; a Csányiék fia az apátság szalmáját gyújtotta meg, amikor is a nagy szél miatt a ház leégésétől is tartani kellett. A Wellehrádból hozott jó lovakat is inkább visszaküldte, hog)' el ne lopják, és itthon silányabbakat vásárolt helyettük. A morvaországi cselédség sem vált be, folyton betegeskedtek, nem bírták az itteni éghajlatot. Az építkezéshez és földvásárláshoz Wellehrád késlekedve és részletekben küldte a pénzt, számítva a birtok hozamára. Abból viszont csak bor és pálinka került volna eladásra, de a pásztói nép szegénysége miatt nem vásárolt. A munkabérekre a gyöngyösi zsidótól kellett kölcsönözni (annak a holicsi zsidóval volt kapcsolata a visszafizetésre). Nezorin nem szívesen látta ezt a megoldást, és inkább a pilisi apátság szántói jövedelméből ajánlott segítséget. Mire azonban Gonczik Szántóra ment, az ottani jószágkormányzó már Wellehrád felé tartott a birtok pénzével, ami a hírek szerint 10.000 forintra rúgott, a hazai körökben azt a benyomást hagyva, hogy a pilisi apátság jövedelme idegenbe megy. Ilyen anyagi nehézségek miatt az építkezést nem is lehetett 1716-ban befejezni. Amikor az 1717 nyarán elkészült, az is kétségtelennek mutatkozott, hogy egyelőre szó sem lehet kolostor és templom építéséről; Wellehrád anyagi vállalásából csak egy öt szerzetes befogadására elegendő székház, "rezidencia" építésére tellett. 72 Pedig az energikus, vállalkozó szellemű Gonczik azt csak részmegoldásnak tekintette a kolostor és a templom megépítéséhez, aminek tervével állandóan foglalkozott. A romok anyagával Wellehrád mintájára megkezdett, kisebb templom kialakítására gondolt, középtoronnyal, amihez a kolostor csatlakozhatott (a napjainkban Valter Ilona által feltárt régi építmények helyére). 1718-ban már együtt is volt az anyag a szentély beboltozására, de pénz hiányában azt is csak Gonczik távozása után, 1725ben sikerült tető alá hozni. Ő még 1722-ben erősen invitálta az apáti titkárt az építkezési tervek helyszíni kialakítására, de a beteg Nezorinnak már nem volt ereje
