Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)
II. fejezet Wellehrád kísérlete. 1699 - 1776
nagyobb szabású pásztói vállalkozásra. A templomépítés három évtizeden át nem is téma többé a wellehrád-pásztói iratokban. 73 Nezorin aggályos, húzódó eljárásmódja a pásztói pénzgazdálkodásban a Monostor-malom és a plébánia ügyét is véglegesen megoldatlanul hagyta. Pedig éppen a rezidencia építése vethette fel a gondolatot: ha a szerzetesek hamarosan olyan otthonnal rendelkeznek, amilyet Pásztón senki sem mutathat fel (az épület még századunk elején is a város legnagyobb lakóháza volt), van-e még értelme annak, hogy a rend oly szilárdan ragaszkodjék a plébániaépület birtoklásához? Nincs jele annak, hogy akár az apát, akár Gonczik feltette volna így a kérdést. Erre az egyetlen magyarázat csak az lehetett, hogy az szorosan kapcsolódott a malom tulajdonjogának, a kettő együtt pedig Zolnay birtoklásának kérdéséhez, ami az apátsági kézben tartás alapja volt. Valóban: Wellehrád a királyig akarta vinni követelését, oda azonban csak a világi fórumtól fellebbezhetett. Az alispán biztatta is az apátságot, hogy vigye az ügyet világi hatóság elé. A püspök ellenben ragaszkodott ahhoz, hogy az egyháziak vitás ügyei egyházi fórumon döntessenek el. Az alispán válaszára, mely szerint ez a szabály a személyi, nem pedig a tárgyi ügyekre vonatkozik, Erdődy csak annyiban engedett, hogy az egyházi tárgyaláson a megyei képviselő is részt vehet. Az apátság kérelmébe, hogy a kérdést peren kivül, magán megegyezéssel intézzék el, a püspök az egyházmegye papságára való hivatkozással nem mehet bele. 1717-ben a rezidencia elkészülte után Nezorin hajlandó volt elfogadni az egyházi peres eljárást, ha kedvezőtlen döntés esetén a rendnek joga marad a készpénzzel való megváltásra. A püspök erre teljesen igazságos döntést biztosított, Gonczik pedig tanúkihallgatást végeztetett. Azt Foglár, a vikárius nem fogadta el, mert világi hatóság előtt folyt le. Újabb, egyházi tanuztatás után (annak más eredménye mutatkozott, mint az előzőnek) 1718-ban a döntés a plébánia javára szólt, de a békés megegyezés lehetőségének biztosításával. Gonczik 3 forint lefizetésével az apátság további kereseti jogában maradt, majd rögtön az egyezkedéshez kezdett. 500 forintot ígért a malomért és a házért, a püspök ezret kért, Gonczik erre csak 700-at ígért, mire a püspök házért házat, malomért malmot kért, majd kiküldte a vikáriust becslésre. Az ezt követő egyezkedés nem sikerült. 1719 elején sürgősen meg kellett becsültetni a malmot, de Gonczik hiába sietett Szécsénj'be, az oda várt két főjegyző és alispán nem jött egybe. A legközelebbi terminusra viszont Goncziknak nem volt pénze a megbecsültetésre. 1719 végén Nezorin még mindig kérte Egerből a hivatalos értesítést a konzisztórium ítéletéről, mire a vikárius azt válaszolta, hogy azt nem küldhetik, mert a három forint lefizetésével az ítélet érvénye úgyis megszűnt. 1721-ben Gonczik intette apátját türelemre, mert neki akkor a pásztói birtokossággal gyűlt meg a baja. Ezzel a megegyezés reménye ki is aludt; két évtized múlva a felek újra a pereskedés nyelvén tárgyaltak egymással 74 Wellehrád legnagyobb hibája, a szűkmarkúság két súlyos következménnyel járt. Az első: konvent és templom hiányában a ciszterci rend nem lehetett avval a hatással Pásztó életére, amilyennel a Gyöngyösön működő ferencesek és jezsuiták. Az ott működő szerzetesek ugyanis a parasztság és az iparosság gondozásán túl egy 73. Uo. 394-398. p. 74. Uo. 136-150. p.
