Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)

Lénárt Andor: PÁSZTÓ MEZŐVÁROS KÉZMŰVES (CÉHES) IPAROSAINAK TÖRTÉNETE 1872-IG

ellenére újból felszólította őket fizetésre. Ezt követően kérték a vármegyét, hogy közvetítsen a Helytartótanács felé, ugyanis "a szerencsétlen tűz által majdnem mindenektűi megfosztatván", nem tudnak fizetni. A vármegye tiszti vizsgálatot rendelt el, hogy "a folyamodó mester emberek állapotiya felől hovahamarább környülállásos tudósítást adgyon".

60 Földváry Ferenc főszolgabíró végezte a vizsgálatot és tett jelentést a pásztói csizmadia, bognár, szabó, szűcs és szűrszabó mesterek állapotáról. A csizmadiákat azért, mert az 1806-os tűzvész által "megkárosodván a fizetésre elégtelenek [alkalmatlanok]", ajánlja "az újonnan kért céhbeli privilégiumért járó nagyobb taxának fizetése alól feloldoztatni". Az egyesült szabó, szűcs és szűrszabó mesterektől azt jegyzi meg, hogy ők a kívánt taxát már be is fizették, s most már a privilégiumlevelük megérkezését várják. A folyamodást azzal terjesztik fel, hogy amíg a csizmadiák a vargákkal eddig egy társaságban voltak, közös privilégiumlevéllel éltek. A vargák most új privilégiumlevelet kérnek, mert "szaporodásuk végett [miatt] egy szobában már nem férhettek el, válakozni [szétválni] kényszeríttettek". A bognárok a tűzvész miatt elvesztették vagyonukat. A vargák és a bognárok számára pedig a nagyobb taksának az elengedését kéri a közgyűlés a Helytartótanácstól, s végül a szabó, szűcs, szűrszabó egyesült céh a privilégiumának kiadását sürgeti (1820. december 2-án).

61 A vargák szétválását "Nemes Nemzetes Pásztó Városa Feő Bírája és Tanátsa már korábban jelezte a vármegyének, adván tudtára levelében mindenkinek, hogy a vargák és csizmadiák több éve egy gyülekezetben éltek, s egy céhet alkottak." Mivel mind a két mesterséget űzők létszáma megnőtt, "kénteleníttettek egymástól megválakozni barátságosan". Ez 1791. február 7-én történt "oly formán, hogy egy Artikulus alatt élnek és még • ekkoráig is" 1820-ig. (^'Szinte egy Artikulusnak foglalatjával élnek.")

62 A Helytartótanács nem engedett a kiszabott kamerális taksából. Erre mutat az 1815. évi közgyűlési jegyzőkönyv bejegyzése Boldogasszony havának 14. napján. A privilegizált Pásztó város aziránt benyújtott kérése, hogy a céhbeli privilégiumok szabott árát félig vagy egészen engedje el a Helytartótanács, az arra utasítja a vármegyét, hogy közölje Pásztó városával: "a kebelében lakos mesterembereket oda utasítsa, hogy midőn a Privilégium váltásához szükséges erővel bírnak, magokat jelentsék azoknak váltsága végett"

63 A megállapított taksához ragaszkodott a Helytartótanács. Kivárta, amíg a céhek végül is kiváltották az 1817. év Böjtmás hava (március) 28-án kiadott, s a király által aláírt privilégiumleveleket. így jutott el a vármegye közgyűlésén a pásztói vegyes (kovács, kerékgyártó, lakatos, asztalos, kőműves és szíjártó) céh a kihirdetésig, "nemkülönben az ugyanazon helybeli szőrműves és csapó egyesült céhbeli mester emberek" a privilégium levél kézhezvételéig.

64 60. HML IV-l/a. 83. kötet 1821. 986. sz. 61. HML IV-l/a. 83. kötet 1821.1326. sz. 62. VASS: 48^19. p. Ezen az iraton találta Vass József Pásztó város 1684-ből való pecsétjét. 63. HML IX-l/a.859. sz. 64. HML IV-l/a. 79. kötet 1817. 998. sz.