Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Lénárt Andor: PÁSZTÓ MEZŐVÁROS KÉZMŰVES (CÉHES) IPAROSAINAK TÖRTÉNETE 1872-IG
A Heves Megyei Levéltárban őrzött eredeti, illetve másolati példányok záradékai szerint valamennyi új céhlevelet 1817. március 28-án I. Ferenc király írta alá. A kihirdetésük pedig a vármegye közgyűlésén, minden bizonnyal a kivánt taksa befizetése után, már más-más időben történt. A takács és szőrműves (posztós) céhé együtt a "tarka" céhhel, 1818. Mindszentek hava (október) 23-án. Végül a magyar tímárok 1820. november 29-én, a csizmadiák, a pintérek, a szabó, szűcs, szűrszabó céh 1822. Böjtmás hava (március) 4-én kezdhetek meg a vármegye által is megerősített, jóváhagyott és kihirdetett új privilégiumlevél szerinti életüket. 65 10. A kézművesek hétköznapjairól, elvégzett munkáikról A 18-19. századi protokollumban feljegyzett történések bizonyítják, hogy Pásztó mezővárosának kézműves iparosai ugyanúgy élték hétköznapi életüket, vívták kis, napi harcaikat a felsőbbséggel, egymással, mint a megye többi mezővárosának kézműves polgárai. Erre példa, hogy 1759. november 5-ére virradóra "Farkas András az akkori dékán házánál itt Helységünkben táncot tartván a czéhbellek", Ferenczy Mihály mezővárosi hadnagy tizedesével Nitrai Antallal felköltötték álmából az akkori bírót, Kovács Jánost Bár a mulató legények semmiféle zenebonát nem tettek, közéjük mentek és fel akarták oszlatni a mulatságot. Hazamenetelre szólították fel a legényeket, de azok tovább is mulatni akartak. így Bódy vagy Zsóri Gergely is, akit Kovács kétszer megütött a botjával. A legények rátámadtak a hadnagyra és a bíróra, akik a katonákkal kezdték fenyegetni a mulatozást most már abbahagyott legényeket. Mire Zsóri Gergely az elrejtett nagy kést elővette és úgy szúrta meg a hadnagyot, hogy "az bele hurkástul kifordula, és csak 24 óráig élt". Azután a bírónak fordult, azt földre döntve ott késelte. (Ő felgyógyult sebeiből.) Ezután menekülni akart, futott az ajtónak. Az ajtót tartó Nitrai Antal tizedest úgy szúrta hasba, hogy ennek is "bele kiomolván és háta gerincén jönne ki a kés". Hat óráig élt még. A gonosztevő a menedékhelyre (asylum) futott. Itt őrizték egy hétig, "erga Reversals a Tekintetes Nemes Vármegye ki vette, küldte az egri tömlöcbe, de mivel Assylénsnak nem ítéltetett, s a tekintetes Nemes vármegye Sentenlionalissa magával hozván, hogy in loco delicti sui pöennam deincritam, et in aliorum Salutare, exemptum decolláltasson". Az ítéletet "a Szent Lélek templomon túl, a kápolnán innét" hajtották végre, "feje vétele után kerékre feltétetvén, feje a vasszögben kerék tetejére húzattatván. Isten nyugosztallya. Kérjük ezért mindnyájan az Úr Istent, hogy Szent Malasztyát Tőlök meg ne vonnya. Amen." 66 A Helytartó Magyar Tanács 1802. december 20-án kelt intézkedése értelmében Heves vármegye meghagyása szerint kötelességévé teszi minden céh elöljárójának, hogy ezentúl egyetlen ifjút se fogadjanak fel inasnak, amíg bizonyítványt nem hoznak az orvostól, hogy himlő ellen be vannak oltva. Ugyancsak kemény büntetés alatt az inast ne merjék felszabadítani, "míglen azok a himlőt magokba nem igazolják. A céh elöljáróinak az inasok oltási bizonyítványát meg kell őrizniök, hogy azt bármikor elő65. HML XV-7. 50-56. sz. 66. NML V-702/2. 1. kötet 1759-1800 közötti jegyzőkönyvek. - Asylum = menedékhely.
