Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)

Lénárt Andor: PÁSZTÓ MEZŐVÁROS KÉZMŰVES (CÉHES) IPAROSAINAK TÖRTÉNETE 1872-IG

letlenül viselte magát, két forintig terjedő pénz fizetésével büntették. Ha keményebb fenyítést érdemelt a magát illetlenül viselő, azt feladták a magisztrátusnak. E levél szerint is tilos volt a legényeket más mestertől elcsalni, vagy legényt a céh megkerülésével felfogadni. A más művét ócsárló mester vagy legény is büntetést kapott. A mesterséget csak az a mester űzhette, aki a céhnek tagja volt. A céhnek támogatnia kellett a szegénysorsú vagy beteg mestereket és legényeket. Ha a beteg mesternek nem volt legénye, minden céhbeli mester tartozott felváltva egy legényét 88 napra neki átengedni. A meghalt céhtag temetésén (mint korábban is), mindnyájan tartoztak résztvenni. A mester özvegye akkor folytathatta a mesterséget, ha a műhely vezetésére talált arra alkalmas legényt. Ha az özvegy más mesterségbelihez ment férjhez, nem folytathatta tovább a mesterséget. A céh negyedévenkénti gyűlésekor a mesterek egy forintot, a legények 15 krajcárt fizettek a céhládába; aki távol maradt, az később büntetést is. A komisszárius jelenléte nélkül semmilyen gyűlést nem lehetett tartani. A különböző céhek között fennálló viták, egyenlőtlenségek a helybeli elöljáróság végzése alá tartoztak. A mesterek és a legények közötti panaszokat először a céhbeli gyülekezetben kellett felvetni. "Mind a panaszt tevő, mind a panaszolt, ülő székeikről felkellyenek, s a Czéh láda mellé állván, a dolgot tisztességesen, s illendőképpen terjesszék elő, ennek utánna a Czéh az elő adott panaszt a Törvény és Igazság Szerint intézze el. " Aki nem elégedett meg a céh végzésével, az a város bíróságához, a tanácshoz fordulhatott. A céhgyűlésekre a vidéki céhtagoknak évente csak egyszer kellett eljönniök. Sőt ha két óra járásnál messzebb laktak, be is küldhették az egyébként egy összegben fizetendő taksájukat. A céhgyűlésekről protokollumot kellett vezetni. A céhmesterválasztást a komisszárius jelenlétében azon a napon kellett megtartani, "mellyen a Czéh privilégiumát vette". A választás úgy zajlott le, hogy először az akkori céhmester bemutatta a bevételekről és kiadásokról szóló számadást, azután "letette hivatalát", átadta a céhláda kulcsát. A komisszárius kijelölt a leköszönő mester mellé még két mestert. A három közül egy "egész tiszteséggel, minden versengés és lárma nélkül voksok által választassék". Az újra vagy az újonnan választott kapta meg a láda kulcsát. A céhládához három kulcs szolgált. Egy a komisszáriusnál, egy a céhmesternél, egy pedig annál volt, akinél a ládát tartották. (Az alcéhmesternél.) A céhládába befolyt pénzről a céhmester a negyedévi gyűlésekkor számolt el a komisszáriusnak és a céhnek. A céh dolgában és nevében bárki csak a gyülekezet és a komisszárius tudtával és hozzájárulásával levelezhetett. Azért, hogy senki se hivatkozhassék arra, hogy nem ismeri a céh szabályait, azokat minden negyedévi gyűlés előtt fel kellett olvasni. Ha bárki ez alkalmon kívül olvasni akarta, annak a másolatot a céhmester bármikor rendelkezésére bocsátotta. Az utolsó, 49. cikkely ezt mondja: "Valamint tehát ezen élő számláltt Czikkelyek által mind azon Rend szabások, mellyek a Mesterségnek elő mozdítására és jó rend tartására tzéloznak, sinór mérték gyanánt meg vannak határozva. Úgy ellenben minden annak előtte tapasztalt vissza élések, és bavélekedések egészen elöröltessenek, s ezeknek vissza hozása a többszöri Rendelkezések szerint, keményen megtiltatik. "