Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Lénárt Andor: PÁSZTÓ MEZŐVÁROS KÉZMŰVES (CÉHES) IPAROSAINAK TÖRTÉNETE 1872-IG
Az utolsó artikulus után latin nyelvű záradék következik: "... mi az említett szabó, szűrszabó és szűcs mester emberek, akik a Heves megyei Pásztó városában egy gyülekezetbe egyesültek, Felségünk elé terjesztett kérelmét királyi keggyel meghallgatva, az említett cikkelyeket összes záradékaival együtt összesen és egyenként császári-királyi tekintélyünkkel jóváhagyjuk, s az említett mesteremberek s az ő utódaik részére megerősítjük azzal a kikötéssel, hogy a fent nevezett cikkelyeknek akár részben akár egészben való felbontásának, módosításának vagy törlésének jogát magunknak fenntartjuk." Kelt Bécsben, 1817. év március 28-án. /. Ferenc sajátkezű aláírása, Koháry Ferenc és gróf Nádasdy Ferenc. 9. A kézművesek életét szabályozó új privilégiumlevelek megszerzése Vass József az 1817. évi protokollumok közül nyilvánvalóan azt az egyet közli, amelyet ismert. Ha a többi céhlevelet akár eredetiben, akár másolatban kézbe vehette volna, ugyanezt a szerkezeti rendet találta volna meg bennük. Eltérés csupán a mesterségek neveiben található, s nagyon kevés a céh életére, speciális jellegzetességeire vonatkozó utalás. Ilyen kivétel például az inasszegődtetés idejének közlése. A másolatokban pedig a különbség mindössze annyi, hogy az első és utolsó lapokat is papírra írták, vagy nyomtatottak, vagy ezek is elmaradnak. Sőt a nyomtatott és a kézzel írott privilégiumokban is a változó részek számára üres helyeket hagytak. A céhlevelek megújítására felszólító királyi rendelet végrehajtásának eredményeként születtek a Pásztón korábban is megvolt céhek 1817-ben kelt, a király által aláírt kiváltságlevelei. A különvált, vagy az újra alakultaké is. A csapók az 1748-ban kelt szláv nyelvű privilégiumlevelük után a takácsokkal együtt kapták az újat /. Ferenctől. A Heves Megyei Levéltárban és az Országos Levéltárban is őriznek egy-egy másolatot. Ugyancsak megtalálható egy-egy másolatban a kádár (pintér, bognár) céhé továbbá a tímároké (magyar vargák) és a vegyes céheké is. Az ELTE Könyvtár kézirattárában található a csizmadiák 1777-ben kelt kiváltságlevele. A Heves Megyei Levéltárban a szécsényiek céhével azonos szövegű levél mellett megvan az 1817-es levél is. Mint ahogyan az 1666-ban a szabók, szűcsök, szűrszabók számára megerősített királyi privilégium mellett is ott van az 1817. évi. 52 A többi mesterség kézművesei nem alakítottak külön céhet. Mint az más helyen is szokásban volt, a mesterséget magányosan űzők más helység céhéhez kötődtek, vagy magányosan a városi magisztrátus felügyelete alatt végezték munkájukat. Az 1828. évi nagy összeírás bejegyzései szerint az alábbi mesterségeket űző kézművesiparosok éltek Pásztó városában: asztalos (5), bodnár /kerékgyártó/ (2), csizmadia (21), gömbkötő (1), kalapos (1), karabélykészítő (1), kádár /pintér/ (3), kovács (2), kőműves (1), könyvkötő (1), kötélverő (1), lakatos (2), mészáros (4), molnár (4), pálinkafőző (1), pék /sütő/ (1), posztókészítő (3), szabó (9), szíjgyártó (1), szűcs (10), takács (10), magyar tímár (9), üveges (1), cipővarga (1), összesen 95 kézműves iparos. 53 52. A magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának katasztere 2. kötet. 53. HML IV-7/b., Öi.: 944. illetve 11/1827.
