Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Lénárt Andor: PÁSZTÓ MEZŐVÁROS KÉZMŰVES (CÉHES) IPAROSAINAK TÖRTÉNETE 1872-IG
táváján 48 tartandó körmeneteken az alatt vonuljanak mind a mesteremberek, mind legényei, mind pedig inasai. A privilégiumlevél szerint akik a processziókról (körmenetekről) elmaradnának, azokat a mestereket két font, a legényeket egy font sárga vagy fehér viaszra büntették a "Parochiális Templom Szükségére". Meghatározták, hogy a négy kántor napokon és a céh fő védőszentje ünnepén misét mondasson a céh, ugyancsak a "Felséges Koronás Magyar Országi Apostoli s Királyi Fejedelemnek Szerencsés Országlásáért", az anyaszentegyház gyarapodásáért, az ország boldogulásáért, továbbá a meghalt céhtagokért, sőt az élőkért is mondassanak miséket. Ezeken is a céh minden tagjának, mestereknek, legényeknek, inasoknak jelen kellett lenniök, akármilyen vallásúak legyenek is. Az inasokat el kellett vinniök az "offertórium 1 '-ra. Aki elfogadható ok nélkül távol maradt, a mestert egy, a legényt fél font viaszra büntették a templom javára. A céh tagjai a választott esztendős napon, a céh patrónusának ünnepén és a négy kántornapon gyűltek össze. Betették a szokott esztendőbeli vagy a kántori bejárópénzt a céh ládájába. De máskor is, ha a céhmester úgy látta, vagy a céh közös dolgai úgy kívánták, a céhmester jelentésének meghallgatására, annak hívására összeültek. Az ilyen rendkívüli gyűlésen "a czéh dolgait nyíltan, titkolózás nélkül, csendesen és békességesen" tárgyalták meg. Aki az ilyen gyűlésről elfogadható ok nélkül elmaradt, azt megbüntették ugyan, de a büntetés ha mester 50, ha legény 25 pénznél több nem lehetett. Ha bárki a mesterek vagy legények közül saját ügyében hívta össze a céhgyűlést, s ezt a széndékát bejelentette a céhmesternek, a mester 80, a legény 42 pénzt tett le a ládába. A céhmesterválasztás a céh "esztendős napján", a védőszent ünnepén történt meg. Ekkor a volt céhmester, vagy akinek kezére volt bízva a céh jövedelme, számot adott arról. A céhmester mellé ezután még két mestert jelöltek, s a gyűlés így három jelöltre szavazhatott. A voksok nagyobb száma szerint vagy megmaradt az előző évi céhmester, vagy újat választottak. Az újonnan megválasztottnak a kezébe adták a céhláda kulcsát. A választás a földesuraság által kiküldött komisszárius (megbízott) jelenlétében zajlott le, s ugyancsak az ő jelenlétében kellett minden más gyűlést is megtartaniuk. Nélküle nem lehetett a mestereket és segédeket gyűlésbe hívni. Hogy a céh minden tagja jól ismerje az életét szabályozó artikulusokat, mind a céhmesterválasztáskor, mind pedig a kántori gyűléseken felolvasták a privilégiumlevelet. De bárki kívánságára is felolvasták azokat bármikor, ha a kérő letett a céhládába 25 pénzt. A csizmadia és varga mesterség tanulására inasnak beállni szándékozó ifjúnak a privilégiumlevél előírása szerint igazolnia kellett, hogy törvényes, "böcsületes ágybúi lőtt". 49 Miután így törvényes születését bizonyította, szegődéskor letett a céhládába 2 forintot. Amikor kitelt a szerződött három inas esztendő és felszabadult, s a legények közé beiratkozott, megint fizetett 2 forintot a felszabadításáért és a tanulólevél kiváltásáért. Ezután a mesterség jobb megtanulása érdekében a felszabadult inasnak három évig vándorolnia kellett. Ezen artikulus kötelezte a mestereket arra is, hogy a tanuló inasokat "keményen tartsák", s a mesterség tanulásától a maguk házi szol48. Az ünnep oktávája = az ünnepet követő nyolcadik nap. 49. Az igazolást a születési hely plébánosa adta.
