Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Lénárt Andor: PÁSZTÓ MEZŐVÁROS KÉZMŰVES (CÉHES) IPAROSAINAK TÖRTÉNETE 1872-IG
A mestereknek egymás segédjét magukhoz csábítaniuk nem volt szabad. Aki ezt megtette, azt a céhmestert 2 forintra büntették. Aki mesterré akart válni, s a céh tagja kívánt lenni, annak először le kellett tennie 10 forintot a céh ládájába. Aztán tizenkét tálból álló étket készítenie, a céhmester meghagyása szerint. Bort annyit adni, amennyit kívántak, s olyat, "Minémüek tetzenek''. Ha az ételben, italban "fogyatkozás lenne, tehát héjában [kárbaveszett] légyen minden költsége". Ha vándorló legény valamelyik mester lányát vagy özvegyét akarta házastársul venni, a céhnek két forintot kellett adjon és egy tisztességes ebédet készíttetnie a céhmesternek, s ekkor tagja lett a céhnek. A vándorló legénynek a városba érkezve a céhmesterhez kellett először mennie. Ott neki három napig ellátás járt. Ezalatt keresett munkahelyet. A vándorló legénynek 52 pénz volt a fizetése. Amikoxjmester fia mester lányát vette feleségül a céhnek két forintot fizetett. Ha a céhmester gyűlésre, istentiszteletre, temetésre hívó jelét, tábláját valamelyik mester nem vette figyelembe, s amíg a céhládát a gyűlés kezdetének jeléül fel nem nyitották, s még ekkor sem volt a gyülekezetben, azt 6 pénzre büntették. Annak a mesternek, akinek két legénye volt, míg a másiknak egy sem, az egyiket át kellett adnia. Amikor a legény el akart menni mesterétől, "két héttel előbb tartozik mesterétől elbúcsúzni". Az inasok, segédek, mesterek életének szabályozása után a privilégiumlevé! a mívelkedés segítéséről, szabályozásáról intézkedett. A bőr árát a mesterek közül senki "följebb ne verje". Ha tenné, annak büntetése 25 pénz. A kántornapi 32 (negyedévi) céhgyűléseken a céhládába 10 pénzt kellett tenni minden céhtagnak. A céhen kívül senkinek sem volt szabad munkálkodni. Aki mégis tenné, "minden müve és szerszáma elfosztassék tűle". A sokadalmak idején a prédikáció előtt idegen nem vásárolhatott bőrt. Ha valakit ezen értek, attól a vásárolt bőrt elvették. A boltban "magyar müvet" nem szabad árulni. Ha ilyet találtak, azt a kapitánysegítségével el kellett kobozni. Az érték fele a kapitányé, fele a céhhé lett. Ha valaki hozzátartozója temetésére hívta a céhet, "egy forint letétessék attúl". Aki pedig a temetésre nem ment el, "hatpénz légyen büntetése". Az ifjú mesternek szolgálnia kellett a többi mestert mindaddig, "míglen meg nem követi Okét". 33 Aki két év alatt a mesterek közül nem házasodott meg, az négy forint büntetést fizetett. A mesteremberek közül ha valaki elhagyta a céhet, vagy elszökött, s aztán később ismét vissza akart volna jönni, azt a céhnek meg kellett büntetnie. 32. Kántor = kis egyházi ünnep negyedévenként, böjttel, misével. A négy kántorbőjt ideje: Böjt más hava (március), Szent Iván hava (június), Szent Mihály hava (szeptember), Karácsony hava (december). 33. Megkövetés = nyilatkozás, mely által elismeri valaki, hogy mást megbántott, vagy megbánthat, s cgyszersmint bocsánatot kér tőle.
