Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)

Lénárt Andor: PÁSZTÓ MEZŐVÁROS KÉZMŰVES (CÉHES) IPAROSAINAK TÖRTÉNETE 1872-IG

A legényeknek nem volt szabad "titokban vagy orozva" vasár- vagy ünnepnapon foltozniok. A legényt ha ezen érték, az egész heti bérét elvesztette. Ha pedig a mestere tudtával és engedelmével dolgozott, a mester is fizetett a céhnek egy forintot. Azt a vargát, aki a bocskort "rosszul vagy keskenyen szabta, kivetették a céhből". "Ha a mi Mester Ember közöttük valami nagy vétekben esnék, más senki eő közöttük meg ne kegyelmezhessen néki."... "Ha mely Mester Ember tábláját ott eresztené, szabad légyen az Czéhnek minden marhájában Sákmánt tenni", fele a kapitányé, fele a céhé. Ha a mester "művét vásárról vásárra hurcolná [kereskedne vele]" 50 pénz a bün­tetése. Az inasnak, ha önállóan vállalt munkát, mintha "valamely mester formát adván [neki, mintha mester csinálta volna] a Czéh Mesternek híre nélkül", büntetése 4 forint volt. Ha a mester másnak adósa lett, s adósságát nem fizette meg, 4 forintig a céhmester tartozott "igazat tenni". Ha nagyobb az összeg, a kapitányt kellett megke­resni intézkedésért. Minden vidéki csizmadia a sokadalomkor "az Czéhet megkövetni tartozik". A ho­zott művek között ha rosszat találtak, azért megbüntették az idegent. Ha a már egyszer elkezdett művet a megrendelő máshoz vitte mint aki azt elkezdte, akkor azt, aki elfogadta a munkát 50 pénzre büntették. A legénynek a maga mestere házánál kellett laknia. Ha mestere házán kívül aludt volna, először 25 pénz, másodszorra 50 pénz, harmadszorra 75 pénz volt a büntetése. Ha ezután sem javult meg a legény, "azontúl onnand kifizettessék". Ha a legény a mestere bőrével foltozott, vagy anyagából csinált újat, a fele munkadíj volt csak az övé, a másik fele a mesteré. És ha valaki "pénzért taníttatná magát", a céhnek is fizetnie kellett 12 forintot. A mesterremek készítésénél az volt a szokás, hogy a jelöltnek egy papucsot és egy csizmát kellett készítenie. Ha a céhesek a műben hibát találtak a készítő büntetése 6 forint volt, a papucs pedig a kapitányé lett. A vargának olyan remeket kellett készíte­nie, "ami nemű munkát elkészíttetni a Czéh mestertől neki hagyattatik". Ha hibás lett, a varga fizetett 6 forintot, s a kapitány pedig kapott ajándékba egy sarut. Ha legény vette feleségül egy mester lányát, az "két font viasszal a ládába tartoz­zék". Az inas is két font viaszt adott a céhnek, mikor felszabadult. Amikor valaki a mesterek közül meghalt, azt a céhtagok részvételével és költ­ségén temették el. Az a mester, aki nem vett részt társa temetésén, fél font viasz bün­tetést fizetett. A varga és csizmadia céh a kolostorbeli oltárok szükségére, különösen a három főünnep (Karácsony, Húsvét, Pünkösd) tiszteletére minden évben "sub amissione praesentis Privileglorum" (a privilégium elvesztése mellett) tíz font viaszt tartozott adni. Végezetül a privilégiumlevél szerint ha valaki a céhbeli mesterek közül a fent írt cikkelyek közül valamelyikkel, s a rendtartásokkal nem értett volna egyet, a céhmestert és egymást illő tisztelettel nem becsülte, az olyat a kapitány és az "utánna való magisztrátusnak segítsége által" törvény szerint "erős büntetéssel megbüntessék". 34 34. HML XV-7/50.

Next

/
Oldalképek
Tartalom