Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)

Lénárt Andor: PÁSZTÓ MEZŐVÁROS KÉZMŰVES (CÉHES) IPAROSAINAK TÖRTÉNETE 1872-IG

kolostor és a plébánia szembekerült egymással. A város kézműveseire csak akkor kapunk adatot vagy rájuk utalást, elsősorban a számadásokból, amikor a városi parasztoktól vásároltak valamit, vagy a városból való kőművesek dolgoztak a kolostornak a konvenciós mestereken kívül. A hódoltság előtti idő kézműveseiről Békeíitől nem tudunk meg semmit, hacsak leírásából negatíve nem vonhatunk le következtetést. így amikor Majetinszky apát 1699-ben leírja, hogy Pásztó városa a Zagyva völgyében fekszik és ezen völgyön országút vezet le délnek. Ez az út a 17. században jelentős közlekedő útvonal Naponta hosszú kocsirosok vonulnak délre, főleg tavasszal. A felvidéki szlávajkú kézműves iparosok szállított árúja közt szerepel a kocsi, a kerék, az eke, a láda, a szék, a bölcső, az asztal, a deszka, a dézsa, a zsindely, s más facikkek. De visznek sok cserépedényt, fazekat, tálat, korsót, lábast. Ezeknek a magyar Alföldön van keletje, mert ott alig van fa, agyag pedig egyáltalán nincs. Útközben csak nagy kérésre adnak el árújukból valamit, és nagyon drágán. Mindent levisznek a Tisza vidékére. Az árújukat ott adják el, nem annyira pénzért, hanem terményért, elsősorban búzáért. Cserépedényt annyiért, amennyi búza beléjük fér. A facikkekre külön alkusznak, de szintén gabonában. Amikor aztán szállítmányukat egészen elcserélték, a gabonás szekerek szintén Pásztón át térnek hazafelé, a felső vidékekre.

1 Arról nincs szó a tudósításban, hogy a pásztói kézművesek csatlakoztak volna a délre menőkhöz, vagy külön, az idegenektől függetlenül lejártak volna az Alföldre. Talán azért, mert sem fafeldolgozó iparuk nem volt, sem a fazekasság nem dolgozott akkor Pásztón. A törökök távozása után megkezdődött a kolostor átalakítása rendházzá. A jószágkormányzó {Gönczi Péter) 1715. február 21-én felmérte a régi épület romjait. "A tervrajzot majd megcsinálja a kőműves - írja a jószágormányzó - akit az áccsal együtt Egerből kell hozatni. "

2 A kőműves 400 forintot kért, az ács 100 forintot, továbbá 12 kiló búzát és két akó sört. A régi épület boltozata a torony mellett beszakadt. Augusztus 4-én két kőműves látott neki az építkezésnek. A kőműveseknek további 126 forintot kellett fizetni. 1717. júliusában még a kéményeket csinálták. Október 15-én a falak az emelet magasságáig elkészültek, s november 26-ára az egész kőművesmunkával készen voltak. Az ácsok is megkezdték a tetőn a munkát.

3 Borsiczky János 1688. július 15-én a Kamarához Pozsonyba írt jelentéséből tudjuk, hogy Pásztón valamikor bányászás folyt. Ideérkezve átvizsgálta az elpusztult és elhagyott határt, s ekkor, elhagyott ezüst- és sóbányák helyét mutatták neki, amikről a királyok sem tudtak. A pásztói apát is tájékozódott az érdekes dolgok felől, s egyenesen a királyi udvarnak tett jelentést. De a bányák helyreállítása érdekében semmi sem történt.

4 1. BÉKEFI: 1.166-167. p. 2. GENTHON: Nógrád megye műemlékei, 329. p. 3. BÉKEFI: II. 77. p. 4. BOROVSZKY: 172. p.