Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Lénárt Andor: PÁSZTÓ MEZŐVÁROS KÉZMŰVES (CÉHES) IPAROSAINAK TÖRTÉNETE 1872-IG
Borovszky Samu azt írja, hogy a 16-17. században erőteljes ipari, illetőleg polgári rend nem alakult ki Pásztón. Egyszerűen a népesség csak természetes szaporodásának megfelelően gyarapodott. 5 A törökök elvonulása után a város ismét kezdett benépesedni, de a hódoltság előtti idők régi virágzása nem tért többé vissza. Mint nagy vidék középpontja, ipara jelentékeny, s már a 18. század első felében tekintélyes céhek működnek benne: csizmadia, szabó, szűcs, szűrszabó, varga, pintér, takács céh és a hatrendbeli 6 céh. 7 "A háziiparon kívül ... mezővárosainkban a hivatásos iparűzők a XV. és XVI. századi hagyományoknak megfelelően céhekbe tömörültek. Ezek a mesterségük gyakorlását szabályozó, biztosító és a 'kontárokat' kirekesztő céhleveleiket a földesuraiktól kapták. A céhek - testületi önkormányzatuk következtében - a termelt áruk értékesítésében meglehetős, a kereslet és a kínálat nagyságának mértékétől függő szabadságot élveztek, ami nem volt mindig arányban a fogyasztók vásárlóképességével. Ezt a nemesség gyakran kifogásolta és el is érte, hogy az 1625. évi XL tc. az élelmiszerek és a 'mindenféle kézműves és mesteremberek' gyártmányai árának megállapítását (limitáció) a megyére bízta, 8 amit az 1659. évi LXX. tc. 9 még részletesebben kifejtett és számos büntető intézkedéssel támasztott alá. " 10 Bél Mátyás, aki mindent leírt művében, ami csak gazdaságilag, társadalmilag, a kultúra tekintetében érdekes, Pásztóról nagyon szerényen nyilatkozik. "... valamikor tele volt sok néppel, de az idő viszontagságai folytán közepes nagyságú faluvá süllyedt vissza. A Zagyva mellett fekszik, jó szőlőhegyes, magyar és szlovák lakói vannak, földje agyagos, nem termékeny." Kézműves iparáról semmit sem szól. 11 A 16. században a lakosság főfoglalkozása a szőlőművelés, a mezőgazdaság volt. 1571-ben 171 termelőnek 2.520 köböl bora termett. 12 Az apátság is a wellechradi anyakolostor támogatására szorult. Az anyaház bőkezűen segítette a pásztói házat, mely újból szorgalmas művelés alá vette parlagon fekvő földjeit, fölszerelte a gazdaságot, halastavakat, serfőzőt, üveghutát épített. 13 1715-ben sok rác telepedett le a külváros részeiben. Az apátság visszaállításával egyidőben mozgalmas élet kezdődött a városban. A nemeseken kívül számos különféle mesterségeket űző iparos telepedett le. Pásztó 1720-ban városi nagyságot ért el 12 nemes, 92 jobbágy, 6 zsellér családdal. A városon kívül két malom volt. 14 5. BOROVSZKY: 174. p. 6. Hatrendbeli céh: összevont céh, melyben hat mesterség él egy privilégium szerint. 7. BOROVSZKY: 173. p. 8. Magyar Törvénytár: (1608-1657) 261. p. 9. Magyar Törvénytár (1657-1740) 71. tc. 10. Nógrád megye története: I. 896-1849. 200. p. 11. BÉL: 102. p. (Fordította Soós Imre) 12. LADÁNYI (Szerk.): Heves vm. ismertető adattár, 247. p. 13. BOROVSZKY: 173. p. 14. LADÁNYI (Szerk.): Heves vm. ismertető adattár, 247. p.
