Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Soós Imre: KÉPEK A PÁSZTÓI EGYHÁZKÖZSÉG ÉS MŰVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL 1848-IG
Amikor a főesperes, vagy püspök egyházlátogatást tartott az egyházközségben, vizsgálat tárgyává tették az iskola helyzetét is. Az 1713. évi látogatás során még csak annyit jegyzett fel a főesperes, hogy Pásztón egy név szerint meg nem nevezett iskolamester és egyben orgonista tanít az iskolában, szolgálataiért a várossal kötött megállapodás - konvenció - szerint kapja természetbeni fizetését, párbérben bort, búzát, továbbá tűzifát, a gyermekek tanításáért egy köböl bort, fél kocka kősót, fél hasáb szalonnát és két szekér szénát. 92 1746-ban a vizitáló püspök iskolamesterként Vass Györgyöt nevezi meg, míg a kántor és orgonista Ferenczy József volt. Miután a kántor a templomi és egyéb vallási teendői, főleg a gyakori temetések miatt nem képes a 25 gyermek oktatását ellátni, azért köteles volt iskolamestert felfogadni, ennek lakását és teljes ellátását biztosítani. Ezért a kántor minden iskolába járó gyermek után egy köböl bort kap a szülőktői, többi illetménye a kántori szolgálata után jár. Az 1766. évi egyházlátogatás időpontjában Moharay Mátyás volt az iskolamester és egyben kántor-orgonista. Ő a templomban Csiky könyvéből, részben magakészítette énekeskönyvből szokott énekelni. A tanítványokat egy meg nem nevezett segédtanítója oktatta a hit elemeire, Canisius katekizmusa alapján. Az iskolamester minden gyermek tanításáért egy köböl mustot kapott a szülőktől, s a bor árából fizette a segédtanítót. A leányiskola létesítése. Eszterházy püspök 1766. évi egyházlátogatása során a kerületi esperes javaslatára úgy rendelkezett, hogy a leánygyermekeket külön épületben oktassa egy jóerkölcsű asszony. Ezt azért látták szükségesnek, mert a fiúk és lányok ekkor már nagyobb számban kezdtek iskolába járni, sőt a szomszéd falvakból is néhány szülő ide küldte iskoláskorú gyermekét. De az iskolaépület kicsi volt, közel állt az összedőléshez. Az esperes a templom melleti ház megvételét ajánlotta, melyben egy gombkötő lakott, de a városi elöljárók nem siettek a leányiskola felállításával 93 1772 júniusában végre azt írhatta a jegyző a város protocollumába, hogy "az leányok oskoláját is [a város] földbül meg verette ... az városnak házát nagy munkával, kőfalait, pinczéjével felállíttatta. Azmely Helységünknek mindenek fölött legszükségesebb volt, mivel olly hajlékunk sem vala, azhol a közönséges igasságot folytathattuk volna, hanem az biró házánál nyomorgottunk"? 4 À trivialis-nacionalis, majd alsó elemi fiú és leányiskola. Az elemi oktatással az állam a 18. század közepéig nem nagyon törődött, egyházi ügynek tekintette. De az 1777. évi első és 1806. évi második Ratio Educationis - a magyar nevelésügy rendszeréről kibocsátott szabályzat - már az állam érdekeltségét hangsúlyozta a szellemi művelődés terén. Az országot kilenc tankerületre osztották, a kerületek székhelyén és a nagyobb városokban tanítóképzővel egybekötött normaiskolákat állítottak fel, létrehozták a tankerületi népiskolai felügyelőségeket. Egyebekben a Ratio inkább a középés felsőfokú tanintézetekkel foglalkozott, míg az alsófokú oktatás kérdései nem kaptak benne kellő hangsúlyt. Az elemi iskolák tananyaga 1848-ig nem változott lényegesen, csupán a nemzeti nyelvnek, az anyanyelven való tanításnak biztosított nagyobb 92. EFL. AV. 1729. sz. 93. EFL. AV. 1729. sz. 94. NML. Pásztói Prot. 55. p.
