Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)

Soós Imre: KÉPEK A PÁSZTÓI EGYHÁZKÖZSÉG ÉS MŰVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL 1848-IG

helyet az 1806. évi második Ratio. 1845-ben a helytartótanács új népiskolai rendtartást adott ki, Magyarország elemi tanodáinak szabályai címmel. Ez a leendő tanító számára kötelezővé tette a tanítóképző elvégzését. Ennek folytán 1852-ben Heves megye területctén a következő elnevezések alatt működtek az elemi iskolák: 1. ) Egytanítós falusi - korábban triviális - alsó elemi iskola, Trivialschule, melyet nacionális iskolának is neveztek, mert nemzeti nyelven tanított. Heves megyei vonatkozásban ide sorolták a megye valamennyi elemi iskoláját, az alábbi háromnak kivételével; 2. ) Két- vagy háromtanítós mezővárosi felső elemi, vagy főelemi, - capitalis iskola, hauptschule. Ilyen tanintézet Heves megye területén 1852-ben három volt: Egerben, Gyöngyösön és Gyöngyöspatán. Pásztón az 1852-ben készített iskolaösszeírás szerint az egy osztályú alsó elemi fiúiskolában, két tanteremben a kántortanító helyett rendszerint a segédtanító oktatott. Tantárgyak voltak: betűzés, foglalás, olvasás, hittan, bibliai történetek, szertartásmagyarázat és írás, heti 23 órában. Ugyanakkor a leánygyermekek oskolája is alsó elemi, egyosztályú, de egytantermes iskola volt, ebben a leánytanító oktatta a leánygyermekeket ugyanazon tantárgyakra, mint a fiúiskolában. (De 1823-ban a leányiskolában még csak katekizmust és olvasást tanítottak, írást nem.) Az 1852-ben fentiek szerint leírt helyzetképhez Dankó János pásztói plébános a következő megjegyzést és javaslatot fűzte: "E mezővárosban az iskolába járható mindkét nemű gyermekek száma 400-at jóval fölül halad, az iskolatermek pedig oly szűkek, hogy az iskolába járhatók számának felét is állig képesek az egészség veszélyeztetése nélkül befogadni, mire nézve különösen a fiúgyermekek iskolája nélkülözhetetlen nagyobbitást kivan. S minthogy egy tanító nem képes jól oktatni a 200-nál több gyermeket, kik különben is három osztályban [tanulócsoportban], - u.m. betűzök, foglalók, olvasók - taniitatnak, célszerűbb volna, hogy két osztály létezne, melyek elsőbbikét a kántori segéd kezelné, másodikát pedig egy rendes fizetéssel ellátott tanitó és ez az osztály leendene, melyből a gyermekek városi tanodákba bizton átbocsájtathatnának, vagy mesterségre alkalmaztathatnának. Csak igy és nem különben lehet kellő sikert e városban elemi oskolából várhatni"?

5 Tanítóképezdéül a Ratio rendelkezésére a 18/19. század fordulóján a normaiskola utolsó osztálya szolgált, majd 1828-ban megnyílt Egerben a Pyrker érsek által létesített első magyar tanítóképző, 1843-ban pedig a kormány Miskolcon hozott létre a tanulmányi alapból egy "királyi katolikus" fiú tanítóképzőt. E lehetőségek ellenére az 1845. évi tanodái szabályzatnak a tanítói képesítésre vonatkozó előírását nem hajtották végre, a tanítójelöltek még sokáig nem szereztek egységes képesítést, alkalmazásuk során nem kívánták meg tőlük sem a normaiskola utolsó évfolyamának, sem a tanítóképzőnek elvégzését igazoló bizonyítványt. így a legtöbb falusi tanító ezután is csak elemi iskolai végzettséggel rendelkezett, "képesítés nélküli" volt. A falusi elemi iskolákat a Ratio továbbra is a plébánosok felügyelete alá rendelte, katolikus szellemük így továbbra is biztosítva volt. Míg az alsó elemi iskola a falun élő földművelő nép szellemi igényeit kívánta kielégíteni, addig a főelemi iskolát a mezővárosi műveltebb iparosság alapfokú 95. EFL. Iskolák összeírása 1852-ről