Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Soós Imre: KÉPEK A PÁSZTÓI EGYHÁZKÖZSÉG ÉS MŰVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL 1848-IG
foglalatosságai miatt a bornak italára nem mehetne, tartozzanak a többiek e jámbor ifjú házához egy pint bort küldeni. Ifjú legény baltával, csákánnyal és akárminémü fegyverrel az Czéhbe be ne mennyen, mert ha valakinél efféle fegyver találtatik, tartozzék az Ifjak Birája az efféle legényeket megbüntetni. Menegzős házhoz hivatatlan ne mennyen, se ablak alatt, se ház körül éjjel ne járjon, sem menyegzős ház népét meg ne botránkoztassa, mert valamely czéhbeli ifjakon ezen dolog találtatik, szabad légyen az Ifjak Birájátul ésgondvoselőDékányoktul a Czéhbül ki tetetni.'® 8 E tiltó rendszabályok felállítására azért volt szükség, mert a legénycéh tagjainak magatartása egyre botrányosabbá vált. 1766-ig céhükben két erőszakos haláleset történt. A céhes ifjak működése főleg mulatozásból, táncolásból állt, a céhszőlő művelését elhanyagolták, éjszaka céhgyűlés ürügyével gyanús összejöveteleket rendeztek, kóboroltak. Ezért Eszterházy püspök 1779 végén beszüntette a legénycéh működését, helyette felállította Pásztón az Oltáriszentség Kongregációt, s az 1622 óta működő legénycéh vagyonát ennek az új kongregációnak adták át. Amikor azután 1788-ban a kalapos király megszüntette a kongregációkat, a pásztói Oltáriszentség Kongregáció három szőlejét, néhány darab szántóföldjét a kincstár bérbe adta, borait, pincefelszerelését elárverezték, nagyösszegű pénze, továbbá "azon Czéhhez tartozandó ruhák, Album, könyvek, zászlók vasaival Egerbe az sóházhoz [kincstári pénztárhoz] beküldettek... Azon földek hagyattassanak az határ szorossága végett föld dolgában szűkölködő számos népnek kézinél", a kincstárnak fizetendő heteddézsma ellenében. 89 A plébános évi járandósága az 1746. és 1766. évi egyházlátogatás idején - hasonlóan az 1713. évihez -, a következő volt: párbér gyanánt minden házaspártól kenyérgabona, szőlőbirtokostól must, földnélkülitől 24 krajcár, a várostól konvenciós föld, templom malmából szombati vámbevétel. A deputátumot, vagyis a tűzifa, só, vaj, szalonna, faggyú stb. járandóságot a város készpénzzel váltotta meg. Számos alapítványi mise mondásáért misepénz járt a plébánosnak és továbbra is megillette őt a stóladíj. E népes mezővárosban a keresztelésért, szülőnő avatásért, énekes és csendes miséért, esketésért, temetésért, halotti beszédért járó stóladíjak képezték a papi jövedelem legfontosabb részét. Ezzel szemben az egyházi tized nyolcadrésze, a plébánosi oktáva, mely a középkorban még elsőként volt hivatva biztosítani a pap megélhetését, a 18. századig egyre inkább vesztett jelentőségéből, rendszerint bérbeadták a földesúrnak, a községnek. Pénzértéke Pásztón 1766-ban évente mindössze 18 Ft volt. Az 1767/72. évi Mária Terézia-féle úrbérrendezés során pontosan meghatározták az egész jobbágytelek szántóföldilletőségét. Ennek nagyságát Heves vármegyében osztályonkint 26-28-30-32 kisholdban állapították meg. Ettől kezdve szokásba jött a plébános részére egységesen egy egész jobbágytelek szántóföldilletőségét biztosítani javadalmi földek címén, a korábban különböző konvenciós szerződések alapján különböző kiterjedésben, kilákban megállapított konvenciós földhasználat helyett. 1803-ban az uralkodó rendelkezett a párbér- és stólajövedelmeknek készpénzzel történő megváltásáról. A pásztói hívek örömmel ragadták meg a lehetőséget a terményfizetés megváltására. A párbérnek gabonában való lerovása náluk a nagyszámú 88. Pásztói plébánia 1646. évi irata. 89. Pásztói plébánia 1788. évi irata.
