Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Soós Imre: KÉPEK A PÁSZTÓI EGYHÁZKÖZSÉG ÉS MŰVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL 1848-IG
Pásztón is régi szokás volt vízkereszt napján (január 6-án) a házak megáldása. De a rideg puritanizmusáról ismert II. József császár a zarándoklatokkal együtt ezt is megtiltotta, aminthogy a népies vallásosságnak sok más szines emlékét is eltörölte. Erről a pásztói jegyző 1786. január 6-án így tudósít: "Azon szép szokása az régi Anya Szent Egyháznak ezen az napon elvégződött, legutolszor tételtetett, hogy Vízkereszt napja tájban minden házat s annak népit az Helységek lelki Pásztori megáldották és G.M.B. azaz Gáspár, Menyhárd, Boldizsár neveivel - meg jedzették. Most már eő Fölsige ezen szokást elhalta, hanem mégis Plebanus Urunk egyedid az Városházához jővén, ott bennünket és mi bennünk az egész népet utolszor meg áldotta" 84 Az egyházközség tagjainak erkölcsi magatartását a felettes hatóság általában kielégítőnek tartotta, de például az egyházlátogatást végző Eszterházy püspök 1766ban kifogásolta a mértéktelen borivásból eredő eltévelyedéseket, továbbá az illetlen ruhaviseletet, a csupán köldökig érő rövid ing és hajkenőcs használatát. Utasította a plébánost, hogy minden módon igyekezzék megszüntetni a szülőnők avatásakor szokásos komatálozást, a nők illetlen italozását. A plébános 1763-ban megszüntette a két templom búcsúnapján a templom költségére tartani szokott ebédet. Tiltotta a táncot is, de ebben semmi sikert nem ért el. Még a vármegyei hajdú sem tudta ezért megfenyíteni az ifjakat, mert az erdőbe szaladtak előle. Testi fenyítés nem az egyházi, hanem a világi hatóság jogkörébe tartozott. A pásztói elöljáróság tőle telhetőleg igyekezett is élni ezzel a jogával. Például az 1789. november 8-án tartott városi tisztújításkor "Nemes Csányi János Uram az elviselt bíróságát resignálván [átadván], azt jelvállalni többé nem kívánta. Ezen becsületes ember... az káromkodó, kóborló, tolvaj és kártevő lakossainknak cselédit ugy meg zabolázta, hogy ha még csak egy következő esztendőben is olly fenyíték lett volna, mindezen bevett gonoszságoktul elszoktak volna. A népnek nem teczet az ő vigyázó szemessége" - írja a város jegyzője. A tanács, illetve a bíró ugyanis pálcáztatni szokta a káromkodókat, verekedőket, tilalomtörőket. 85 Janoviczky plébános azt jelentette 1774-ben, hogy a pásztóiak közül némelyek vasárnapokon és parancsolt ünnepeken szolgai munkát végeznek, egyesek az egész ünnepnapot a kocsmában töltik, hajnalig isznak, dorbézolnak, ebben az ujabban kirendelt bakterok sem gátolják meg őket. A hívek közül sokan a ciszterciták házi kápolnájában reggel 8 órakor hallgatnak misét, ezután vadászni, halászni mennek, az erdőben hulladékfát gyűjtenek, elmulasztják az ebéd utáni hitoktatást. A cselédek, béresek egész nyáron nem látnak templomot. Senki sem képes őket az ünnepek megszentelésére szorítani, még a szolgabíró, vagy a vármegyei hajdú sem. 86 1794-ben a fiatal protestáns földesúr, Plathy József vasárnapi mise alatt végigmuzsikáltatta magát a városon, s amikor a plébános kérésére a városbíró az egyik muzsikust lecsukatta, Plathy a rendszert merő önkénynek, a franci forradalmat pedig dicső tettnek nevezte. 87 1751-ben a városi tanács újból megerősítette "a jámbor ifjak czéh levelét", azzal a hozzáadással, hogy "amely ifjúnak vagy házas személynek betegsége történne, vagy egyéb 84. NML. Pás/tói Prot. 1785. november 27. 85. NML. Pásztói Prot. 1789. november 8., illetve a 104-105. és 115. p. 86. EFL. AV. 114. sz. 87. EFL. AV. 1727. sz.
