Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)

Soós Imre: KÉPEK A PÁSZTÓI EGYHÁZKÖZSÉG ÉS MŰVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL 1848-IG

paraszt ember a maga földeit s rétíyeit szabadon, tetszése szerint akárkinek eladhatta és el zálogosíthatta. Nálunk nemcsak az mester ember, de a közönséges szántó vető nép is pénzen vette vagy maga irtotta örökségit ... Ezen örökség szabadságában voltának ez Városnak lakosai mindétig eleitül fogva". II. József császárnak 1785. augusztus 22-én kiadott jobbágyrendeletével is "parancsoltatott, hogy ezután minden embernek sajáttya legyen az maga öröksége, szabadon eladhaítya, zátogosithattya, testályhattya, szőlleit, földeit, réttyit is, vagy cserélheti, kinek akarja, nem lévén az földesúrnak hatalma azt impediálni [akadályozni]". Csupán az elővételi jog az uraságé.

75 Mivel a birtokhatárok az 1771/72. évi úrbérrendezés után még mindig bizonytalanok voltak, a Pásztóy-leszármozott földeurak és a ciszterciták 1793. március 15-én egymás közt arányosítási - "proportionalis" - szerződést kötöttek, s ebben megállapították önmaguk végleges birtokarányát, összesítették a határt és mérnökkel minden gazda telki földjeit és rétjeit, valamint a saját majorságföldjeiket sorsolás utján mérették ki. De ez a földrendezés nem érintette a Nyáry-örökösök néhány jobbágytelkét, a Szent Lőrinc plébánia és Szentlélek-templom földjeit, sem pedig utóbbinak taksás zselléreit. A cisztercita rend, illetve a négy Pásztóy-örökös földesúri család között a birtokrészek arányának megállapítása és az urbériség elosztása az alábbiak szerint történt: földesúr birtokarány féltelkes zsellér birtokarány jobbágy háztartás cisztercita rend 2/8 rész 21 60 Almásy Pál 3/8 rész 30 90 Plathy család 3/16 rész 17 46 Fráter család 3/32 rész 8 23 Fáv család 3/32 rész 8 23 Összesen 32/32 rész 84 242 A birtokösszesítés alkalmával a földesurak elvették a gazdák örökségföldjeit, helyettük más határrészeken sorsoltak ki új földdarabokat. De az újonnan kiosztott földek "semmire sem valók, rossz helen vannak kimutatva, azokból el nem élhetnek"

t hiszen az elvetett magot sem adják vissza. Ezért az új földeket a jobbágyok nem fogadták el, hanem ragaszkodtak a régiekhez: "az magok pénzén vett s örökké szabadon birt jószágokat kibocsátani nem akarják. Azon örökségeken sok ezer forintjuk fekszik ... Nem azt fájlalja a nép, hogy kevés földet adtak néki, mert ha kétannyit adnának, senki nem vállalná fel az más örökségét, hanem hogy mért fosztották meg törvény nélkül sok saeculumoktól fogva [évszázadok óta] privilégium mellett szabadon vett s pénzért birt örökségétid".

76 A földesurak vádpontjai szerint viszont abban állott az ellenállás, hogy a jobbágyok most már nem engedelmeskednek sem földesuraiknak, sem tisztjeiknek. Az arányosításkor kiosztott úrbéri földjeiket nem szántják, a robotot megtagadják, az urasági réteket lelegeltetik, a vetéseket legázoltatják, az urasági kerülőket megtá75. HML. Heves vm. közgyúl. ir. 463/1794. sz. 76. HML. Heves vm. közgyűl. ir. 463/1794. sz.