Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Soós Imre: KÉPEK A PÁSZTÓI EGYHÁZKÖZSÉG ÉS MŰVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL 1848-IG
madják, Plathy földesúr szénaboglyáját felgyújtották. Ennek folytán a földek 1794 őszén szántatlanok maradtak. A földesurak szerint az ellenállásra egy Somogyi nevű pesti prókátor biztatta őket s miután földjeik visszaadása iránt nem az úriszéktől, hanem a királyi kúriától vártak ítéletet, ügyvédi költségekre és a bírósági fórumokhoz járás költségeire a városi tanács nagyösszegű költsönt vett fel, de a gazdák egymás közt is gyűjtöttek e célra pénzadományokat. "Mondották is némelyek a lakosok közül, hogy most is majd ugy janink, mint régenten az rácznak ideiben [1702 körül], hogy az sok adósságok végett az eleinknek majdnem minden bannait elszedték". A földesurak úgy látták, hogy a mozgalom hátterében mint irányítók egy-két tiszttartó, az elöljáróság tagjai, szenátorok, módosabb iparosok állnak, ezek biztatják szolgálat megtagadásra a szegényebbeket, halászván a zavarosban. A szegényebb lakosok ugyanis csak egy-két állatot tudtak tartani, mert a vagyonosabbak zálogba vették a szénát adó rétek nagy részét. Sok földet összevásárolt például Gáborvig József kamarai tiszttartó, továbbá Csór Islvánné, akinek elhalt férje előbb városi jegyző, majd apátsági tiszttartó volt. 1795. június 5-én "nagy csoportos számmal" - mintegy százan - "az Pászthói Uraságoknak réttyeit erőszakos hatalommal szántani kezdették". A szolgabíró felszólította őket: "attid elálljanak. Ha mi keresetek vagyon, folyamodgyanak az vármegyéhez, várják meg az törvényesen elkezdett pereiknek végezetit. De ők visszafoglalván az magok régi mód szerint bírt réttyeiket, kívánták, hogy pénzüket fizessék vissza az uraságok". A szolgabírónak e fenyegető parancsára az elöljáróság végül is a foglalás abbahagyására szólította fel őket, mert attól félt, "hogy az tavali mód szerént ismét az magokéban kit az ebekkel maratni, kit lóval kergetni, kit renden kívül megverni fognak". A foglalók "az ilyen esettül félvén" szintén hajlandóknak mutatkoztak megmunkálni az újonnan kiosztott földjeiket s kijelentették a szolgabírónak, hogy a földesúri rétek további foglalásától, a lekaszált széna behordásától most már elállanak: "ők valamit bántani nem kívánnak"? 1 Ennek ellenére a vármegye egy esetleges nagyobb tumultustól félve katonai karhatalmat kért a mezővárosba, négy-öt hangadót pedig a vármegye börtönébe zártak. Az ellenállás lecsendesedett. Ebben része volt annak is, hogy Eszterházy püspök földesúr megfedette őket: "Tsudálkozással értem, hogy a Földes Uraságnak álltai adott réteket tetemes számmal öszve csoportozván, lekaszálni merészlettek, mely tselekedetektül azonnal elálljanak". A pásztói hívek bocsánatot kértek főpásztoruktól: "Orcza pinilással olvastuk Exellentiádnak atyai dorgálását... Kegyes parancsolattyát megértvén, az nép lecsendesedett, békét hagyván annak, ami az Uraságoké". 1795. augusztus 20-án Miller Ferenc pásztói plébános arra kérte a püspök főispánt, adjon utasítást, hogy a megyei börtönből bocsássák szabadon Tari Józsefet, Jclenszky Mátyást, Nagy Andrást és a többieket, hiszen nincs más bűnük, mint hogy lekaszálták azokat a réteket, melyek korábban az övék voltak, de kártérítés nélkül elvették tőlük. A püspök rendeletére rövidesen kiengedték a letartoztatott ellenállókat. 78 77. HML. Heves vm. közgyűl. ir. 463/1794. sz. 78. EFL. AV. 1727. sz.
