Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)

Soós Imre: KÉPEK A PÁSZTÓI EGYHÁZKÖZSÉG ÉS MŰVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL 1848-IG

vásáraira mesterségbeli portékáikkal. Sokat és hosszú ideig voltak távol lakóhelyüktől, mozgó életmódjuk gyengítette az egyházközség tagjaival és vezetőjével való kapcsolatukat. Magatartásuk egyéb okok mellett ezért is vált például a párbérfizetés terén lanyhává, sokszor egészen negatívvá. Másrészt viszont a vasalókkal, idegen emberekkel, más tájak szokásaival és problémáival való ismerkedés szélesítette ismereteik körét, fokozta bennük a művelődés iránti igényt és az annak befogadására való készséget. Részben a mesteremberek, részben a zsellérek soraiból kerültek ki azok a "szabványosok", akik "élelmöket sarlóval keresték" s akiket jelen századunk első felében nyári idénymunkásoknak, részesaratóknak és cséplőknek, summásoknak neveztek volna. Már 1726-ban is ilyen volt például Ludányi Mihály, aki "szakmányos ember lévén, sarlójával keresett"?

2 A nyári idényben a részesaratók, cséplők, továbbá a marokszedőkként velük tartó feleségük, leányuk, vagy serdült legényfiuk az Alföldön, nagybirtokosok majorjaiban több hónapot töltöttek el távol az egyházközségtől. 1810 körül "az őszi és tavaszi vetések [termésének] feltakarítása végett annak idejében a rendes szakmányosok a városbul kitakarodván, élelmök keresése végett messze helyekre szoktak elszéllyedni", ezért a plébánia javadalmi földjeinek aratómunkáját a városbíró bérfizetés ellenében napszámosokkal végeztette el.

73 A telkesgazdákat a földesurak majorságföldjén teljesítendő úrbéri robotmunka, meg saját földjeik megmunkálása úgyszólván állandóan lakóhelyükhöz kötötte, ők voltak az egyházközségben a legkevésbé mozgékony, szinte kizárólag otthoni és túlnyomóan vallási eredetű kultúrbenyomásokra utalt, de azért mégsem egészen mozdulatlan elem. A városi privilégiumok fokozatos lefaragása őket, a gazdákat érintette legérzékenyebben. Az 1718. évi robotváltó szerződést Kubinyi Miklós földesúr "elrontotta, robotázni kívánta a fundusán lakó embereket. A többi földesurak is elrontották".

14 A földesúri kilencedet ezután természetben kellett megfizetniük, sőt az apátság jobbágyai heteddézsmát, a szőlők után pedig valamennyien kilenceddézsmát adtak. Az 1771/72. évi Mária Terézia-féle úrbérrendezés végrehajtása során hivatalos részről is megállapították, hogy a pásztói parasztság birtokviszonyainak jellemzői: a nagy lélekszám, s ehhez képest kevés szántóföld. Ezért a rendezés során egész telket egyetlenegyet sem lehetett kialakítani, hanem csupán 14-15 kishold szántóval rendelkező féltelkeket. De a féltelkek számára sem volt elegendő az úrbéri föld, ezért a külső telektartozékok kialakítása során a gazdáktól térítés nélkül elvettek egyes, általuk művelhetővé tett irtásföldeket, majd úrbérivé tették a jobbágyok által pénzen vásárolt irtáseredetű "örökföldek" egy részét. Ilyen elszedett földekből növelték a földesurak majorsági földjeik terjedelmét is. Az egyéni birtokú jobbágyföldek elvétele végül is 1794/95-ben kismértékű jobbágymozgalmat robbantott ki, ennek vezetői a plébános közbenjárására szabadultak a börtönből. Az 1794/95. évi jobbágymegmozdulás. "Mindenkor szabad adás-vevés volt Pásztón a szántó földekben s rétekben. Mindég az volt a szokás régtid fogva, hogy a szántó és vető 72. NML. Pásztó v. ir. Hirdetések könyve 10-11. p. 73. NML. Pásztó v. ir. Plébánosokkal kötött szerződések 2. sz. 74. NML. Pásztó v. ir. Hirdetések könyve 1. p.