Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)

Soós Imre: KÉPEK A PÁSZTÓI EGYHÁZKÖZSÉG ÉS MŰVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL 1848-IG

Méltóságos Fejedelmünk és Kegyelmes Urunk, felsővadászi Rákóczi Ferencz Urunk eő Fejedelemsége alázatos supplicationkra [esedezésünkre] méltóztatta oly kegyelmesen magát resolválni [úgy dönteni], hogy annak üdéjében az Nemes Ország Gyűlésen urgeállyuk [sürgessük] privilégiumunknak igazságát és onnan is várjuk resolutioját". 65 Reményeik nem váltak valóra: Rákóczi a földesurak birtokbahelyezésére adott utasítást. Ám amikor a kuruc vármegye tisztjei a beiktatás elvégzésére a helyszínen megjelentek, ''azon Pásztói lakosok a város kapuit bezárták, fejedelmi méltóságunk praejudiciumára [sérelmére] botokkal, villákkal s egyéb hatalomra való eszközökkel feltámadván, determinationkat effectusban venni [rendeletünket végrehajtani] nem en­gedték". 1704 utolsó napjaiban "Nagyszombatnál lévén azkurucz tábor, ottan VayAdám Pásztó várossá követtyeit megaretálván [fogságra vetvén], subjugálta azon várost és földesuraknak resignálta [földesuraiknak alávetette és nekik átadta]". A pásztóiak ebbeli sérelmüket Vay Ádámnak, Rákóczi udvari főmarsalljának tulajdonították: "Egyedül Vay Ádám volt romlásoknak oka, mivel Ő is bizonyos részt némely atyafia számárapraetendált [igényelt]". Rákóczi 1705. január 4-én, pár nappal a nagyszombati csatavesztés után a Léva melletti táborából arra utasította Heves vármegye tisztjeit, hogy a pásztóiakat "a határos helységek némely lakosai jelenlétekben a régi mód szerint a földesurak birodalma alá vessék" 66 A rendelkezést Heves vármegye kuruc alispánja, Országh Pál most már végrehajtotta. 67 "Maga az fatens [tanú] is jelen volt, midőn nemes vármegye tisztei violenter [erőszakkal] rajta menvén az városon, minden hasznát elfoglalták s Földes Uraknak resignálták [átadták]. Ekkor vésztődön el a város szabad­sága, Vay Ádám ellenek felgerjedett haragja miatt". 68 1705 tavaszától a szabadságharc befejezéséig, 1711-ig Pásztó város polgárai többé már nem szabad királyi városként, hanem ismét magánföldesuraknak alávetett, nekik adózó jobbágyokként éltek. Miután a császári zsoldban álló dunai rácok Pest környékétől a Zagyváig a laban­cok oldalára hódoltatták a falvakat és egészen Hatvanig-Pásztóig kijárva raboltak, fosztogattak, marhákat hajtottak, azért a kurucpárti Heves vármegye nemesi felkelést támasztott a pesti rácok ellen, a lakosság pedig önvédelmi csoportokat szervezett. A nagyobb helyeken, például Hatvanban, Pásztón ármásoknak nevezett fegyveres bel­rendőrök őrködtek a polgárok vagyonán, üldözték, elfogták a tolvajokat, rablókat, ezért jutalomként megkapták az általuk visszaszerzett holmi egy részét. Az ármások vagyontalan, szegény zsellérek, vezetőjük, az ármaskapitány pedig rendszerint kisnemes volt. Hatvan megszállása után Rákóczi azonnal kinevezett ide egy tolvajker­gető ármáskapitányt. 69 Hasonló szerepet tölthetett be 1704 és 1711 között Pásztón Horváth István kuruc kapitány is. A későbbi tanúvallomások szerint "a városon kivid Szentlélek tiszteletére épített templom azelőtt puszta kőfal volt, néha Ur házának, néha Szentlélek templomának nevezték. Maga a fatens Horváth István kapitánynak Rákóczi kuruc világ[á]ban katonája lévén, annak parancsolattyábul a templomnak falát felépítették s az isteni szolgálat is az 65. HML. Egri káptalan hiteleshelyi levéltára. Prot. AL. Nro 293. 66. NML. Pásztó v. ir. 4. sz. jegyz. ir. 19. 67. SZEDERKÉNYI: IV. 141. p. 68. NML. Pásztó v. ir. Privil. 1716. március 12-iki tanúvallomás. 69. SZEPES­SCHÜTZ Béla: Hatvan története. Budapest, 1940.19. p. - SZEDERKÉNYI: IV. 113. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom