Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Soós Imre: KÉPEK A PÁSZTÓI EGYHÁZKÖZSÉG ÉS MŰVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL 1848-IG
Ennek ellenére 1699-től kezdve "Pásztó városa Leopoldus Umnktul kinyervén maga szabadságát és privilégiumának confirmatioját [megerősítését], élt is vele ... Magát besáncolván [körülárkolván] se forspontot [előfogatot], se efféléket sem adott, földes Uraktól semmiben sem dependeált [függött], senkit Földes Urának nem ösmért, maga szabadságának idejében [1699-1705, 1711-1715] maga határában levő szőlő, gabona és egyéb termesztmények dézmáját, mindenféle proventusokat [jövedelmeket] malombéli haszonnal együtt a város szedte be. A városbéliek magok földes urait a határnak midennémü birtokától eltilalmazták s a városba bé sem bocsátották. Az határt kedvek szerint bírták és abban parancsoltak". Dul Mihály közbirtokos pedig, aki Vay Ádám birtokrészét zálogként használta, azt jelentette a vármegyéhez, hogy: "az Pásztóiak az oda való földes Uraknak minden ott talált javalkat el szödték; enyimet is bort, búzámat, majorságh szőleimet, pinczémet, malmomat, szénámat, zabomat és a földekben levő zöld vetéseimet is. Az jus gladiit ugyancsak erigálni akarják [a pallosjogra is igényt tartanak], abban mesterkednek, hogy az Nemes Vármegyének Pásztón Paraszt Hadnagya s tizedesei ne legyenek s hogy se az Nemes Vármegyének, se tiszteinek leveleiket ne hordozzák és csak az szomszéd faluba se külgyék. Ezek mind arra való jelek, hogy az Nemes Vármegyétül elszakaszthassanak és az Nemes Vármegye Jurisdictioját [joghatóságát] magukról exuálhassák [levethessék]". 63 A pásztói polgárok azért merészkedtek ilyen keményen szembehelyezkedni minden földesúri és vármegyei hatalommal, azért merték levetni magukról mindkét, földesúri és vármegyei - jurisdictiot, mert maguk mögött érezték az uralkodónak és bécsi udvari kamarájának támogatását annak következtében, hogy 1702-ben lefizették a kincstárnak azt a 2.000 Ft összegű, súlyos fegyverjogváltságot, melyet a röviddel előbb városukba telepedett rác kezeskedőktől és egyéb hitelezőktől kölcsönként gyűjtöttek össze (és ezzel derekas adósságba is verték magukat). De hiába hozták meg a nagy pénzáldozatot, a földesurak és a vármegye heves tiltakozása törvényes alapokra épült, ezért utóbbiaknak ismételt tiltakozása miatt az uralkodó és kamarája végül is kénytelen volt a felszabadulás ügyét a törvény útjára, a királyi tábla elé utalni. Lipót az 1702. március 27-én kibocsátott királyi rendelettel mindkét felet felszólította, hogy a táblai per eldőltéig a pásztói polgárok teljesítsék földesuraik részére az urbáriumukban előírt régi szolgáltatásokat, tartózkodjanak minden tumultustól, de a földesurak is tartózkodjanak a túlzott cenzus- és robotköveteléstől, jobbágyaik fogságravatésétől, zaklatásától, verésétől, velük szemben alkalmazott halálos fenyegetéstől. 64 A felszabadulási kísérlet akkor lépett új szakaszába, amikor II. Rákóczi Ferenc 1703-ban megindította szabadságharcát. Pásztó népe azonnal Rákóczihoz csatlakozott, élükön Horváth István kuruc kapitánnyal. A földesurak - be sem várva a királyi tábla ítéletét - 1704. június 30-ra kitűzték a birtokukba való visszhelyezésük időpontját. De a pásztóiak azonnal tiltakoztak "némely tulajdonító" földesurak birtokbaiktatása ellen, most már Rákóczitól várva privilégiumaik "igazságát". Két nappal a tervezett visszahelyezés előtt kijelentették, hogy szabadságaikat megvédelmezik, a tulajdonító földesurakat az országgyűlésre utasítják, "kik ha varasunkra mernek jönni, ami rajtok esik, magoknak tulajdonítsák. A mostani szerencsésen és kívánatosan hadakozó 63. NML. Pásztó v. privil. 1716. március 12-iki tanúvallomás. - EFL. AV. 1727. sz. 64. BÉKEFI: I. 655-656., 658. és 669-673. p. illetve III. 8., 37. és 40. p.
