Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Soós Imre: KÉPEK A PÁSZTÓI EGYHÁZKÖZSÉG ÉS MŰVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL 1848-IG
Pásztón a tanúvallomások szerint Pásztóy Gergely idejében, vagyis a 16-17. század fordulóján, továbbá Fejérpataky kommendátorsága alatt, az 1650-es években "amely ut az iskoláiul fölviszen a Détra kutjára, a klastrom iáján az apátursághoz tartozott. A Káposztás malom ötödrésze volt a mesteré". 58 Más tanúk szerint a 18. század első felében a rezidencia újjáépített részén "a város harangozójának háza volt, akihez a városbéli apró gyermekek iskolába is jártak, méglen az város Iskolaházat nem csináltatott.' 69 1698-ban Ferenczffy Pál előbb Pásztón, később Jászberényben működött tanítóként, de 1718-ban is Ferenczffy volt Pásztón az iskolamester. 60 1713 körül az iskolamester és orgonista a gyermekek oktatásáért egy köböl bort, két kocka kősót, fél hasáb szalonnát és két szekér szénát kapott a várostól. 61 5. Kísérlet a szabad királyi városi rang elnyerésére 1699-1715 között Zsigmond király 1407. évi szabadságlevelének a Mohácsot követő idők viharaiban nyomaveszett, az általa biztosított fontosabb kiváltságokat és mentességeket a pásztói polgárok évszázadokon keresztül nem gyakorolták, azok mibenlétéről a 17. század legvégén nem volt biztos tudomásuk. De 1699-ben a privilégium eredeti példánya a hédervári vár egyik helyiségében napvilágra került. A pásztóiak most azonnal Lipót királyhoz folyamodtak okiratban foglalt kiváltságaik újbóli megerősítése iránt. Ezt az érvényesítést 1699. október 5-én meg is kapták az uralkodótól. Az újonnan "visszanyert" szabadságnak és kiváltságoknak birtokában földesuraikat eltiltották a pásztói határban fekvő földek használatától, a földesúri adó- és robotköveteléstől, kilencedszedéstől, a földesúri jogok bármiféle gyakorlásától. Azzal érveltek ugyanis, hogy Zsigmond király privilégiuma annak idején teljes mértékben felmentette őket a jobbágyállapot igája alól és Buda szabad királyi városhoz hasonlóan őket is királyi várossá tette, s a megelőző évszázadokban csak azért éltek jobbágyok módjára, mert földesuraik a török hódoltság időszakában jobbágysorba kényszerítették őket. Most tehát kiadványaikban "kiváltságos királyi város"-nak címezték magukat. Pl. így: "Mi privilégiait királlyi Pászthó várossának Birái, Tanácsa és közönségesen minden Lakosi' 62 A tulajdonos földesurak, vagyis a Pásztóy-leszármazottak négy ága, illetve a zálogbirtokosok nevében Andrássy György, Bossányi László és Vay Ábrahám azonnal tiltakoztak azon alapon, hogy az 1622. évi 17. tc. szerint az uralkodó az elévült kiváltságot a földesurak sérelmére nem erősítheti meg, az 1687. évi 17. tc. pedig azt írta elő, hogy a szabad királyi városok számát az országgyűlés beleegyezése nélkül nem szabad emelni. (Mint már említettük, Pásztó a szabad királyi városi rangot korábban ténylegesen nem nyerte el, polgárai nem a királynak, hanem 1707 után is mindig magánföldesuraknak másjellegű kiváltságokat élvező jobbágyai maradtak.) 58. BÉKEFI: I. 563. p. 59. EFL. AV. 1729. sz. 60. BÉKEFI: III. 16. és 88. p. 61. EFL. AV. 1729. sz. 62. NML. Pásztó v. ir. 4. sz. jegyz. ir. 19. - BÉKEFI: 1.104., 119., 150. és 634. p.
