Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

HATALOM, BIRTOK ÉS HARC A RÉGMÚLT FORRÁSAIBAN - Szirácsik Éva: Nógrád vármegye 1704-ben győztes gyalogságának emlékezete

származhattak a katonák. A tosoncai zászló alatt harcolók élén egy zászló­tartó, míg a többi zászlóaljak élén nem csupán zászlótartó, hanem egy-egy hadnagy is állt. A zászlóaljakat tizedekre bontották, a tosoncai zászlóalj 7 ti­zedre, a kürtösi 5 tizedre, míg a többi 6-6 tizedre oszlott. Az egyes tizedek­hez tartozó közlegények létszáma változó volt, amely szám 6 és 12 között mozgott. A tosoncai zászlóaljnál 67 közlegényt írtak össze, miközben a szé­csényinél 50, a dobrocsinál és cserhátinál 47-47, a kürtösinéi 46 gyalogost. A gyalogsághoz 6 strázsamester, 3 dobos, 2 íródeák tartozott. A Némedinél ví­vott csatában tehát összesen 212 tiszt és közlegény vett részt Tolvay seregé­ben. A győztes csata után érkezett egy tizedes 8 közvitézzel, nevüket szin­tén a lajstrom őrizte meg. A győztes csata veszteségeiről is értesülhetünk az összeírásból. A toson­cai zászlóaljból egy közvitéz elesett, egy megsebesült, illetve egy súlyosan megbetegedett. A dobrocsi zászlóhoz tartozók közül egy közlegény sebesült meg a harcokban. A szécsényi zászlóaljból 2 közlegény esett el, 5 gyalogos­nak eltört, illetve egynek elveszett a puskája. A cserháti zászlóaljban egy se­besültet találtak, s egy vitéznek elveszett a szűre. A kürtösi zászlóaljban egy tizedesnek ugyancsak a szűre veszett el. A strázsamesterek közül az egyik megsebesült. Minden bizonnyal a gyalogság íródeákjai is harcolhattak a csa­tában, hiszen az egyikük puskája eltört. Még a mustra idején, vagyis 1704. január 24-én kelt levelében Tolvay Fe­renc értesítette Nógrád vármegyét arról, hogy „Fenzendüle az gyalogság, 's nagyobb része itt hagya, minthogy hetesek valának, búmban ís el kell fogy­nom". 19 Török András, Nógrád vármegye alispánja és lovasságának kapitá­nya Kecskemétről, 1704. február elsejei levelében tudatta a vármegyével, hogy „be szállattunk vala Kecskemét városára. Hol némely hajdúk magokat felütvén, kik elszökvén, kik penig csak magok hatalmából elmenvén, a zász­lókat üresen hadták, jóllehet némellyek elmenéseknek okát helyben ha­gyom, mivel kiket egy hétre, 's kiket penig kettőre, 's többre fogadtak". Tö­rök pedig felszólította a vármegyét, hogy intézkedjen ez ügyben. 20 1704. február 3-án már II. Rákóczi Ferenc adott utasítást a vármegyének, amelyben Darvas Ferenc főhadbiztosra bízta a Tolvay Ferenc seregéből el­szökött gyalogosok elfogatását. 21 A fejedelem levelét február 12-én tárgyalta a vármegye nemesi közgyűlése. A közgyűlés megbízta a szolgabírókat, hogy kerestessék a Tolvay Ferenc seregéből elszökött katonákat, akiket azonnal küldjenek vissza, s nekik havonta 2 forintot és egy kila búzát, vagy a búza helyett 3 forintot adjanak. Tolvay Ferencet utasították, hogy először a 19 NML XIV. 3. 7. d. I. köt. 73-75. p. 20 NML XIV. 3. 7. d. I. köt. 94. p. 21 NML XIV-3. C-5/5.132. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom