Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)
HATALOM, BIRTOK ÉS HARC A RÉGMÚLT FORRÁSAIBAN - Szirácsik Éva: Nógrád vármegye 1704-ben győztes gyalogságának emlékezete
származhattak a katonák. A tosoncai zászló alatt harcolók élén egy zászlótartó, míg a többi zászlóaljak élén nem csupán zászlótartó, hanem egy-egy hadnagy is állt. A zászlóaljakat tizedekre bontották, a tosoncai zászlóalj 7 tizedre, a kürtösi 5 tizedre, míg a többi 6-6 tizedre oszlott. Az egyes tizedekhez tartozó közlegények létszáma változó volt, amely szám 6 és 12 között mozgott. A tosoncai zászlóaljnál 67 közlegényt írtak össze, miközben a szécsényinél 50, a dobrocsinál és cserhátinál 47-47, a kürtösinéi 46 gyalogost. A gyalogsághoz 6 strázsamester, 3 dobos, 2 íródeák tartozott. A Némedinél vívott csatában tehát összesen 212 tiszt és közlegény vett részt Tolvay seregében. A győztes csata után érkezett egy tizedes 8 közvitézzel, nevüket szintén a lajstrom őrizte meg. A győztes csata veszteségeiről is értesülhetünk az összeírásból. A tosoncai zászlóaljból egy közvitéz elesett, egy megsebesült, illetve egy súlyosan megbetegedett. A dobrocsi zászlóhoz tartozók közül egy közlegény sebesült meg a harcokban. A szécsényi zászlóaljból 2 közlegény esett el, 5 gyalogosnak eltört, illetve egynek elveszett a puskája. A cserháti zászlóaljban egy sebesültet találtak, s egy vitéznek elveszett a szűre. A kürtösi zászlóaljban egy tizedesnek ugyancsak a szűre veszett el. A strázsamesterek közül az egyik megsebesült. Minden bizonnyal a gyalogság íródeákjai is harcolhattak a csatában, hiszen az egyikük puskája eltört. Még a mustra idején, vagyis 1704. január 24-én kelt levelében Tolvay Ferenc értesítette Nógrád vármegyét arról, hogy „Fenzendüle az gyalogság, 's nagyobb része itt hagya, minthogy hetesek valának, búmban ís el kell fogynom". 19 Török András, Nógrád vármegye alispánja és lovasságának kapitánya Kecskemétről, 1704. február elsejei levelében tudatta a vármegyével, hogy „be szállattunk vala Kecskemét városára. Hol némely hajdúk magokat felütvén, kik elszökvén, kik penig csak magok hatalmából elmenvén, a zászlókat üresen hadták, jóllehet némellyek elmenéseknek okát helyben hagyom, mivel kiket egy hétre, 's kiket penig kettőre, 's többre fogadtak". Török pedig felszólította a vármegyét, hogy intézkedjen ez ügyben. 20 1704. február 3-án már II. Rákóczi Ferenc adott utasítást a vármegyének, amelyben Darvas Ferenc főhadbiztosra bízta a Tolvay Ferenc seregéből elszökött gyalogosok elfogatását. 21 A fejedelem levelét február 12-én tárgyalta a vármegye nemesi közgyűlése. A közgyűlés megbízta a szolgabírókat, hogy kerestessék a Tolvay Ferenc seregéből elszökött katonákat, akiket azonnal küldjenek vissza, s nekik havonta 2 forintot és egy kila búzát, vagy a búza helyett 3 forintot adjanak. Tolvay Ferencet utasították, hogy először a 19 NML XIV. 3. 7. d. I. köt. 73-75. p. 20 NML XIV. 3. 7. d. I. köt. 94. p. 21 NML XIV-3. C-5/5.132. p.