Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)
HATALOM, BIRTOK ÉS HARC A RÉGMÚLT FORRÁSAIBAN - Szirácsik Éva: Nógrád vármegye 1704-ben győztes gyalogságának emlékezete
vármegyét tájékoztassa a felmerülő nehézségekről, illetve a továbbiakban Török András alispán utasításait kell követnie. 22 Az 1704. február 18-ai vármegyei közgyűlés szembesült azzal a problémával, hogy a katonák továbbra is elszöktek Tolvay seregéből. Török azt írta, hogy „Kecskemétrül megindulván találtam szemközben ennéhányat, kik magokat nemes Nógrád vármegyeieknek mondották lenni", s kérte, hogy a vármegyéből ne egy hétre felfogadott hajdúkat küldjenek a továbbiakban, „mert heti eltelvén, mingyárt szökni kívánkozik", s némi éllel jegyezte meg, hogy a katonák miatt Nógrád vármegyébe menő „Tolvay Ferencz uram bőven fogja az nemes vármegyét az iránt is tudósítani" 23 Tolvay azt tudatta Jászberényből, hogy február 8-án érkezett Kőrösre 24 60 legénnyel, ahol „ott hagyván egy [cserháti] zászlót, és egy dobot". Nógrád vármegye pedig „állata bizonyos százakbúi álló regimentet 25 , de az átkozott lelkük seregestül felkelvén engemet... elhagyának, maradván meg velem becsületet érdemlő nem több, hanem 39 legények, és az vicegérensem 26 Horvát Mátyás / rezeken kívül az kiket 25 az marhákhoz rendeltettem vala, úgy a sebesek mellett való két legények is". Törökhöz hasonlóan kérte a szökevények megbüntetését, s azt, hogy az újonnan toborzandó katonákat ne egy hétre fogadják fel, hanem „nem hetesek, hanem perpetuusok 27 legyenek", máskülönben továbbra „vagyon is mire felelnem az játékoson csúfolódók ellen az mi hetes gyalogságunk miatt, még az úr viceispán 28 uram is mulatta így magát". 29 A vármegye azonban csak arra utasította a szolgabírákat, hogy minden hadnagyság után 25 jól felfegyverzett hajdút állítsanak ki haladéktalanul, és kerestessék a táborból elszökött hajdúk által elrejtett állataikat, amelyek valójában a közösséget illetik. 30 A jelenség azonban nem volt egyedi. Az első dunántúli hadjárat idején, 1704 február második felétől a fejedelmi oldalon harcoló hadsereg gyors bomlásának lehettek tanúi az ezereskapitányok, akiknek a levelei akkoriban szinte csak a katonáik szökésével és ellátásbeli hiányosságukkal foglalkoztak. 31 A Nógrád vármegyei Szécsény környékéről elszökött vármegyei katonaságra hívta fel a figyelmet 1704 márciusának végén Bercsényi Miklós is, 22 NML XIV-3. 5/5. 96. p.; NML IV. l/a. 10. köt. 78-79. p. 23 NML XIV. 3. 7. d. I. köt. 98. p. 24 Valószínűen Nagykőrös, hiszen központi, hadiszállás szerepe volt. BOROVSZKY 429. 25 ezredet 26 helyettesem 27 állandóak 28 alispán 29 NML XIV. 3. 7. d. I. köt. 99. p. 30 NML IV. 1/a. 10. köt. 83. p. 31 BÁNKÚTI 1975.115-118. p.
