Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

HATALOM, BIRTOK ÉS HARC A RÉGMÚLT FORRÁSAIBAN - Papp Imre: A királyi hatalom és a parlamentek Franciaországban a 18. században

után 1765-ben százkilencven tagja volt.

26 A parlamentek nagyfokú autonómiával rendelkeztek, mert tagjaikat maguk kooptálták. Miután a hivatalvásárlót vagy örököst a testület alkalmasnak tekintette a parlamenti tagságra, hűségesküt tett, és a királytól automatikusan megkapta a megbízólevelet. Az uralkodónak csak az első elnököket és a királyi főügyészeket volt joga kinevezni. Zömük természetesen a parlamentekből került ki.

27 A parlamenteket, mint a legfelső bíráskodás letéteményeseit, a 18. század közepétől gyakorta érte kritika a születő közvélemény részéről. Visszaéléssel, részrehajlással vádolták, s azzal, hogy nem tartotta be az 1667-es királyi rendelkezést, amely tiltotta a külön perköltség szedését. Régi, elavult büntetőeljárásukat Montesquieu barbárnak nevezte. Védték a kínvallatás alkalmazását és a tiltott könyvek elégetésének szokását. A kodifikálásban szűklátókörűek voltak, ellenezték a sokféle tartományi szokásjog egységesítését. A reformokat sikerült is megakadályozniuk. A rennes-i parlament egy reformjavaslat kapcsán írta XVI. Lajosnak: „Őfelsége nem hagyja figyelmen kívül a régi szokásokban alkalmazott összes új dolog létesítésének és az összes újításnak a következményeit. [...] Veszélyes következményekkel jár alkalmazni a folyamatosan gyakorolt ügyekben a változtatást."

28 A bíráskodáson túl rendészeti feladatokat is elláttak. Joguk volt helyi érvényű határozatot hozni a közföldek használatáról, felosztásáról, a gabonaexportról, a fegyverviselésről, a szerencsejátékokról, az egyház világi ügyeiről. A parlamentek tartották nyilván a pápai bullákat, a zsinati határozatokat és a gallikán egyház jogait. Felügyeleti jogot gyakoroltak az erkölcsi szokások és a szegényügyek felett is. Lebonyolították a királyi hercegek, a hercegek és pairek és a legfőbb tisztségviselők jogi ügyleteit (birtok, házassági szerződés, apanázs, stb.). Az újításoknak olykor az igazgatásban sem voltak hívei. A 18. század második felében például ellenezték a burgonyatermesztés bevezetését, a postai kézbesítés elterjesztését, vagy az új gyógyszerek alkalmazását.

29 A parlamentek harmadik, egyben legkülönösebb és legfontosabb jogköre politikai jellegű volt: ellenőrzést gyakoroltak a királyi törvénykezés felett, s ezzel korlátozhatták a királyi hatalmat. A parlamentek feladata volt a királyi rendeletek (törvények), pátenslevelek, nyilatkozatok, királyi tanácsi határozatok bejegyzése (beiktatása) és megőrzése. Csak azt a rendeletet, határozatot, stb. lehetett kihirdetni, vagyis életbe léptetni, amelyet a parlamentek bejegyeztek. A beiktatáshoz a 14. század végétől felülvizsgálati jog párosult: a parlamentek megvizsgálták a király új rendeleteit, nyilatkozatait, stb., hogy 26 BLUCHE 1960. 49. p. 27 BLUCHE-DURYE 1962.34. p. 28 Histoire de France 1911.198. p. 29 BLUCHE 1960. 61-62. p.; BÉLY 362. p.