Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

HATALOM, BIRTOK ÉS HARC A RÉGMÚLT FORRÁSAIBAN - Papp Imre: A királyi hatalom és a parlamentek Franciaországban a 18. században

megfelelnek-e a királyság alaptörvényeinek, a korábbi királyi törvényeknek és sértik-e vagy nem az alattvalók szabadságjogait (privilégiumait).

30 A parlamentek bejegyzési eljárása akkor kezdődött el, amikor a királyi főügyészek a királytól származó új törvényt elvitték a parlamentekbe és átadták az első elnököknek. Az első elnökök a törvényt visszaadták a főügyészeknek, akik a királyi ügyvédekkel véleményt formáltak a törvényről és visszaadták az első elnököknek. Az első elnökök ekkor elrendelték az összes kamara együttes ülését, hogy elindítsák a vizsgálatot. A hosszas vizsgálat során az összes tag kifejthette véleményét. Ezután szavazásra került sor. 1751-ben a párizsi parlamentben egy rendelet tervezetéről tizenhét különböző vélemény született, amelyből a legtöbb szavazatot kapó lett a döntő.

31 A felülvizsgálati jogból alakult ki a parlamentek tiltakozó intelmi joga, más néven az óvási joga, amely azt jelentette, hogy a parlamentek elutasítottak egy rendelet, határozat vagy nyilatkozat, stb. bejegyzését. Az első ismert eset 1390-ből származik, amikor VI. Károly egyik rendeletét a párizsi parlament megóvta és visszaküldte. Ekkor VI. Károly levélben utasította a testületet, hogy az mégis jegyezze azt be, amelynek a parlament eleget is tett. 1462-ben XI. Lajos rendeletével szemben emelt óvást a párizsi parlament. 1516-ban a bolognai konkordátum bejegyzésével szemben óvott, mert sértőnek ítélte azt a francia (gallikán) egyház szabadságára nézve. A vallásháborúk korában is előfordult néhány óvás, de mindig megegyezés lett a törvénykezési huzavona vége. A királyi hatalommal csak a Fronde idején, 1648-49-ben szállt nyíltan szembe a párizsi parlament. Ha a király az általános rendi gyűlés előtt hozott törvényt, a parlamentek kötelesek voltak vizsgálat nélkül bejegyezni. 1615 után azonban az általános rendi gyűlés nem ülésezett.

32 A parlamentek két forrásból vezették le tiltakozó intelmi jogukat. Egyrészt az egyik legrégibb frank intézményből a márciusi és a májusi mezők gyülekezeteiből eredeztették magukat, amelyeken a király az összehívott szabadokkal együtt bíráskodott és törvénykezett. Ezt a gyülekezetet parl(i)amentumnak is hívták. így a monarchia legrégibb jogfolytonos intézményének minősítették magukat. A parl(i)amentum utódjának a Capeting királyok curia régisét tekintették, amely sosem csupán bíráskodással foglalkozott, hanem tanácskozási joggal is rendelkezett az uralkodó felé a törvényalkotás során. Másik legitim forrásként a 17-18. században a parlamentek gyakran hivatkoztak III. Henrik 1563-as deklarációjára, az 1565-ös moulins-i és az 1579-es blois-i rendeletére, amelyekben a király elismerte az óvás jogát.

33 30 MARION 1923.1923. 422-423. p. 31 FORD 1965.81. p. 32 CHÉRUEL 1899. 946-947. p. 33 MOUSNIER 1980. 377. p.