Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

HATALOM, BIRTOK ÉS HARC A RÉGMÚLT FORRÁSAIBAN - Papp Imre: A királyi hatalom és a parlamentek Franciaországban a 18. században

A KIRÁLYI HATALOM ÉS A PARLAMENTEK FRANCIAORSZÁGBAN A18. SZÁZADBAN A 17-18. századi francia királyságot a történeti irodalomban gyakorta szokás abszolút monarchiának tekinteni, amelyben a hagyományosan értelmezett rendek nem korlátozták az uralkodói szuverenitást. Közjogi értelemben a francia király gyakorolta a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalmat.

1 Az abszolút hatalom eszménye a korban az állambölcseletben és a monarchia arculatának bemutatásában fogalmazódott meg.

2 XIV. Lajos uralkodásától a forradalom kitöréséig a rendszer szinte mindenhatónak jelenítette meg a királyi hatalmat.

3 Az abszolutizmus történeti irodalma azonban azt is feltárta, hogy a törvénykezés, a kormányzás és az igazságszolgáltatás során az uralkodónak tulajdonított korlátlan és osztatlan hatalom csorbát szenvedett. Az abszolutizmusnak, mint működő politikai rendszernek a fogalma viszonylagos, használata azért maradt elterjedt, mert nem kínálkozott megfelelőbb elnevezés.

4 A kora újkori európai államokban az uralkodói hatalom közjog által elismert korlátozó tényezői a rendi képviseleti országgyűlések lehettek. Jogilag a francia királyságban is létezett a három rend (egyház, nemesség, harmadik rend) általános gyűlése (États généraux), azonban 1614 és 1789 között egyszer sem hívták össze, így nem korlátozhatta a királyi hatalmat.

5 A tartományi rendi gyűlések viszont a monarchia területének kb. egyharmadán (Bretagne-ban, Burgundiában, Languedocban, Provence-ban, az északi és a déli határ menti kis tartományokban) a 18. században is fennmaradtak,

6 korlátozva a központi hatalom helyi szintű érvényesülését és védelmezve a tartomány „szabadságait" (privilégiumait).

7 A francia társadalom testületekbe tömörült vezető rétegei - az uralkodóval együttműködve - a hagyományos rendi intézmények helyébe és mellé új szerveződést alakítottak ki, amely szintén autonómiát, „szabadságokat" 1 VONGLIS2006. 80-81. p. 2 BODIN1987. 73., 77. p. 3 CORNETTE 2000.39. p. 4 COSANDEY-DESCIMON 2002.105., 212. p. 5 SOULE 1968. 50., 90-91. p. 6 BÉLY1996. 515-516. p. 7 BORDES 1972. 67. p.