Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)
HATALOM, BIRTOK ÉS HARC A RÉGMÚLT FORRÁSAIBAN - Sarusi Kiss Béla: A végvárakban folytatott bíráskodás a XVI. században
selője volt. 3 Saját kezdeményezésére úriszéket hívhatott össze, valamint elfogathatta, letartóztathatta az engedetlen jobbágyokat. Ha valaki személyét sértette, úgy büntették, mintha földesurát sértette volna. Az udvarbírónak kezdetben a földesurat bíráskodási funkciójában helyettesítő feladatköre lehetett, amelyet az uradalom gazdasági irányítása egyre inkább háttérbe szorított. 4 Később a közvetlen felügyeletet az egyes birtokokon a tiszttartók (officiales) látták el. Ezeket is a földesúr nevezte ki familiárisai közül, a nagyobb uradalmakban több tiszttartó is volt, sőt előfordult altiszttartó is. A tiszttartó feladata nem a közvetlen gazdasági irányítás, hanem egyfajta „rendészeti" és igazságszolgáltatási szerep volt. Az udvarbíró tehát „a magyar elnevezése ellenére, ritkán bíráskodott a birtok népei fölött, ezt a funkciót az úriszéken általában a várnagy és a tiszttartó - meghívott esküdtekkel együttesen - látta el." 5 A jogtörténeti munkák kevés szót ejtenek a XVI. században folytatott feudális jogszolgáltatás gyakorlatáról. Eckhart Ferenc összefoglalása alapján tudhatjuk, hogy a telket érintő ügyekben a földesurak bírói hatáskörébe a jobbágyok, a zsellérek, valamint a jobbágytelken élő nemesek tartoztak. 6 A bírói joghatóságot az úriszéken keresztül gyakorolták, ide került minden, az úrbéri jogviszonyból eredő, a jobbágyok és a földesúr, valamint a jobbágyok egymás közötti ügyesete, továbbá a büntetőügyek közül azok a vétségek, amelyeknél súlyosságuktól függően férfiak esetében 24 bot, nőknél 24 korbácsütés, avagy háromnapi elzárás, illetve ugyanannyi kézi robotnál nagyobb büntetés járt. Ha tehát a földesúr egyszerű eljárása nem vezetett eredményre, akkor az ügy az úriszékre került (Eckhart szerint nagyobb uradalmakban ezt általában hetente tartottak), s ha ez sem járt sikerrel, akkor ment tovább a vármegyéhez, ahol a földesúr mindezen ügyekben ingyenesen járt el. A bűncselekményeket az úriszék alatti szinten általában nem tárgyalták, annak amúgy is egyre szűkösebb hatáskörébe csak a kihágások, pénzkeresetek, örökösödési és végrendeleti ügyek tartoztak. 7 A XVI. századi nagybirtok magánföldesúri bíráskodásáról Varga Endre kutatásai alapján már részleteket is megtudhatunk. 8 Eszerint a feudális bíráskodás legalsóbb foka a falu színe (füstje), a mezőváros, az ott működő cé3 VARGA 1958.1047. p. 4 KENYERES 2003.47-49. p. 5 Uo., 49. p. 6 ECKHART 1946. A földesúri joghatóság: 224-227., a polgári és büntetőjog, elsősorban a megyei és felsőbb szinteket tekintve: 391-407. p. 7 ECKHART 1954. 21-22. p. 8 Varga Endre forráskiadványában gyűjtötte össze a XVI. és XVII. században, a magánföldesúri úriszékeken keletkezett ítéleteket: VARGA 1958. passim. A kötet bevezető tanulmányban összegezte az úriszéki bíráskodásról ismerteket.
