Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Rácz Attila-Koltai Gábor: A kisemmizett forradalmár, avagy „semmi sem örök, csak a változás, mondta Hegel"

csak egy magyar melós, és csak a füle látszik ki. Nyolcan vagy tízen a nyomortanyáról, mondtuk, éjjeLnem lövöldöznek annyira, meg van nálunk is gitár,

16 kimegyünk, és fordítunk egyet a szobron. Többen magukévá tették, hogy ott voltak. Úgy szoktam megfogni az ürgéket, a hazugokat, hogy volt egy rákfenéje a dolognak, amit senki sem tudott. De hogy feküdt? Azt sem tudták megmondani, hogy feküdt a szobor. Fehér festékkel ráfestettem a hátára, hogy menj haza, a ruszkira. Na, ezt aztán senki sem tudta megmondani, ha kérdeztem, mi volt a szobor hátán!" Némely civil viselkedéséről is megvan a véleménye. „»Allj!« Megálltunk. »Vitéz urak, itt lakok ebben a házban, a második emeleten, most jött haza egy nagy kommunista. Menjenek fel, és lőjék agyon.« Ezt amikor nekem valaki kiejtette, elszakadt a függöny zsinórja, mint a színházban, lement a roló. Mondom, idefigyelj, te forradalmista vagy, felkelő vagy? Gyere csak ide! Összevesztél a szomszédoddal? Hát mit gondolsz te? Mit gondolsz, mik vagyunk mi, mészárosok vagyunk, mert katonaruhát látsz, és géppisztoly van a kezünkben? Összevesztél a második emeleten a szomszédoddal, és mink lőjük agyon? Ez a kívánságod egy magyar katonától? Itt van három géppisztoly, válaszd, amelyiket akarod, fel van töltve, ha tudod, hogy kommunista volt, menj és lődd le. Ő nem. Te ki vagy mégis, hogy te mondod meg, ki a kommunista, ki nem?! Lehet, hogy az életben azt sem tudja, hogy néz ki egy pártkönyv! Korábban egy Vécseygránátot homokkal töltöttem meg, hogy a súlya meglegyen. Kihúztam a kamuszöget, letörtem, mondom, itt van, menjél föl, és robbantsd föl azt a kommunistát! Mikor meglátta, hogy kihúztam a szöget, azt hitte, hogy rögtön fölrobban, szikrázott a cipője, úgy vette a kanyarokat az utcában. Nehogy azt hidd, nem egy volt ilyen! »Ez ávós volt, vágjuk haza! «"

17 A különösen veszélyes helyzetet és a szolgálat kihívásait mutatja be a következő részlet. „A Duna-partot védték a páncélosok. Védtük a hidakat, hogy fel ne robbantsák, mint negyvenötben felrobbantották a németek a hidakat sorban. Az volt kiadva parancsba, hogy ha meglátjuk, hogy valaki mászkál, mindegy, hogy ki, tavaris, magyar, aki a híd alját megközelíti, valamit el akar helyezni, azt azonnal lelőni. Ez világos. Nem elég volt egyszer vízbe fektetni álló csoport, és fel akarják robbantani a szobrot. Levetkőztették és gúnyolódva véresre verték őket. Termes erről szóló verse: A Szabadság-szobor árnyékában. Ti. gépfegyver. Hasonló tapasztalatai voltak Szigetvári Istvánnak is a Tűzoltó utcai csoportban. FORRADALOM 2006.148-149. p.