Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)
EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Rácz Attila-Koltai Gábor: A kisemmizett forradalmár, avagy „semmi sem örök, csak a változás, mondta Hegel"
őket? 18 Én vittem a kaját gulyáságyúban. Csapatszállítóra akasztották fel, úgy vitték. Először orosz tankok állták, de amikor elmentek, aztán magyar tankok. Vinni kellett nekik a kaját a sötétben. Többen állították, hogy a páncélosok átlőttek Budára, ezek mi voltunk, és háromszázötven halott volt, amit az esztergomi páncélosok okoztak a budai oldalon. Csakhogy! Egy kis hiba csúszott megint a számításba. Nagyon szívesen elmennék oda, ahol ez a háromszáz halott el van temetve, én megtenném a tiszteletemet, virágot is vinnék. De ahol háromszázötven halott van, legalább egyszer annyi sebesültnek kell lennie. 19 Kivittük a kaját, és alácsuklott ennek a szemét gulyáságyúnak a rúdja. Sehogy sem tudtam megfordulni. Ezek a gázlámpák meg égtek a Duna-parton a sötétben. Úgy lőtték a páncélosokat gépfegyverekkel Budáról! Mit gondolsz, kik? Hát a magyarok. A civilek. Látták, hogy páncélos, adj neki! Azt se tudta ruszki-e vagy magyar testvér! Semmit se tudtak csinálni, mert mint a jégeső pattogott le róla. 20 Majdnem odáig sikerült elmennem, ahol a feljáró van a Parlamenthez, ott alácsuklott a rúd. Olyan tüzet nyitottak ránk! Látták, ha nem is tudták, de látták, hogy egy szerencsétlen katona, mert mindenki leugrott a kocsiról, és lehasaltak a falnak a védelmében. »Gyertek, segítsetek, mert felborulok, beleesek kocsistól meg gulyáságyústól a Dunába.« Aztán senki sem segített, én is lehasaltam a katonák közé. Ahogy alábbhagyott a lövöldözés, megfordultam, úgy mentünk vissza." A pártvezetők közül „Buci Gyuriról", azaz Marosán Györgyről beszélt a leglesújtóbban, aki nem emlékezett az őt egykor menekülése közben bujtató emberre, sőt később Marosán börtönbe is juttatta őt. A legnagyobb bűne Kőbányai Termes Károly szerint mégis az volt, hogy csak szavakban tartotta meg kapcsolatát a munkásokkal. „A Marosán egy nagy véres szájú senki volt, aztán belépett a pártba. És mit mondott Kőbányán a nagy beszédiben? Azt mondta Kőbányán a Marosán, többek között, hogy a munkásnak elég a két munkásruha. És ebből Kőbányán olyan balhé lett, hogy úgy mentették ki a Marosánt a Szent László téren, ott tartotta a gyűlésit, agyon akarták verni. Többet soha nem jött a nagy munkás Kőbányára. A nagy munkás, meg a demokrácia, meg egyenlő, meg elvtársak vagyunk. Ezt a süket dumát nem mindenhol lehet elhinteni, 18 A BM Országos Rendőr-főkapitányság és a Margit híd védelmére kirendelt esztergomi páncélosokról készült képet ld.: SZAKOLCZAI 2001. 35. p. 19 A sebesültek kórházi ellátásáról ld.: Emánuel Planer, Káldor Vera, Lambrecht Miklós, Tóth István és Sebestyén Mária visszaemlékezését: FORRADALOM 2006. 152-157. p. A forradalom hősi áldozatairól ld.: HORVÁTH-TULIPÁN 2006. 55-286. p. 20 Vizi Imre is, aki Corvin közi csoportban harcolt, úgy tudta, hogy az oroszok álltak október 29-éig a Duna-parton. FORRADALOM 2006.149. p.
