Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)
EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Szakolczai Attila: Az 1956. október 31-i szovjet döntés lehetséges magyar okai - Karhatalomból nemzetőrség
Ez arra mutat, hogy a karhatalom szervezésének nem Király Béla megjelenése adott új dimenziót, hiszen annak tervezett összetétele és feladata már az ő Deák térre érkezését megelőzően jelentősen kibővült, azt már nem a rendőrség mellé munkásokból és diákokból toborzandó segéderőnek, hanem a forradalom, a forradalmi vívmányok védelmére alkalmas, a kormánnyal együttműködni hajlandó fegyvereseket és a rendőrség mellett a hadsereget is magába foglaló testületnek szánták. Király Béla szerepe ennek egyértelművé tétele és hathatós képviselete, karhatalom helyett nemzetőrség megszervezése volt. Az október 30-i Deák téri értekezlettel kapcsolatban szükséges leszögezni, hogy a résztvevők mindannyian vállalták a Nagy Imre-kormány, és ami október 30-án ezzel egyet jelentett, a népi demokratikus rend támogatását. Kisebbségben voltak a fegyveresek, és döntő többségben a rendőr- és katonatisztek (köztük számosan olyanok, akiket a megtorlás során sem tartottak Kádárék ellenforradalmárnak), valamint a karhatalom szervezésében addig is részt vett szervezetek (MÉFB, Egyetemi Forradalmi Diákbizottság) képviselői. Az értekezleten felállítani elhatározott Forradalmi Karhatalmi Bizottság hatfős előkészítő bizottságába egyetlen fegyveres, Pongrátz Ödön került csak be, és kisebbségben voltak a fegyveresek a Kiliánba másnapra összehívott alakuló értekezlet elnökségében is, hiszen a 25 fősre tervezett elnökségben mindössze 7 helyet kaptak. 104 Nem véletlen, hogy az együttműködésre kevésbé hajló corvinista vezetők (a Pongrátzok és Antalóczi Sándor) ellenezték a honvédséggel és rendőrséggel való szervezeti együttműködést, mert attól „féltették önállóságukat, és vezető szerepre vágytak az új karhatalomban", 105 vagyis Eörsi által is elismerten a fegyveresek képviselői nem jutottak vezető szerephez a parancsnokságban. Az ekkor már egyre inkább nemzetőrségnek nevezett szervezet vezetősége tehát garanciát jelentett arra, hogy az október 30-án még a kommunista párt vezetése által is támogatott kormány szándékai szerint fog dolgozni, miközben - egyelőre - szóba sem került a fegyveresek bevonása sem a honvédség és rendőrség vezetésébe, sem pedig a kormányba. Összességében a kormány számára volt nagyobb siker a karhatalom vezetőségének átalakítása, hiszen a fegyveresek fegyveres erejének és társadalmi elfogadottságának megnyerése mellett megfelelő mértékű ellenőrzésüket is lehetővé tette. Külön kell szólni Király Béla személyéről, akit Kádárék később az ellenforradalom egyik legfőbb vezetőjének tekintettek. Király október 28-án jelezte Jánosi Ferencen keresztül Nagy Imrének, hogy szeretné hasznossá ten104 ÁBTL 3.1.9. V-150007/4. A Forradalmi Karhatalmi Bizottság Előkészítő Bizottsága ülésének jkv., 1956. október 30. 105 EÖRSI 2001.84. p.
