Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Szakolczai Attila: Az 1956. október 31-i szovjet döntés lehetséges magyar okai - Karhatalomból nemzetőrség

ni magát - az addig a fegyveresekkel harcban álló néphadsereg vezérkarában.

106 A rend helyreállításába kívánt bekapcsolódni, értelemszerűen támogatva azon követeléseket, amelyek elfogadása nélkül elképzelhetetlen volt a politikai rendezés. Sehol nincs azonban nyoma, hogy részvételét politikai követelésekkel kapcsolta volna össze, vagy ilyen feltételeket támasztott volna. A nemzetőrség egyik fő feladatának a szovjet csapatok kivonásának biztosítását tekintette, ami azt is jelentette, hogy az általa vezetett nemzetőrség akár erőszakot is alkalmazott volna annak érdekében, hogy lefegyverezze a szervezethez nem csatlakozó, különösen a szovjet csapatokat megtámadó csoportokat.

107 Horváth Miklós szerint Király célja a nemzetőrség szervezésével az volt, hogy létrehozza a szabadságharcos csoportok központi vezetőségét,

108 azonban állítását, melynek forrása Király későbbi visszaemlékezése, az egyidejű források nem támasztják alá. Király nem a szabadságharcos csoportok központi vezetőségének lett a parancsnoka, hanem a kormány fennhatósága alatt szervezett nemzetőrségnek, amelyben a fegyveres csoportok közül október 30-án még csak a corvinisták voltak jelen. A nemzetőrség nem kizárólag a szabadságharcos csoportok szervezete volt, amit jól mutat a Legfelsőbb Bíróság határozata is, amely önmagában nem tekintette ellenforradalmi cselekedetnek, ha valaki belépett a nemzetőrségbe.

109 Mindezt azonban Moszkvában vélelmezhetően másképp látták. Az ő szempontjukból a Deák téren elhatározottak azt jelentették, hogy az általuk lázadóknak nevezett felkelők képviselői bekerültek a karhatalom vezetőségébe, amelynek irányítását egy kémkedés címén elítélt és nem rehabilitált horthysta katonatiszt vette át. Ráadásul a Deák téren történtekkel egy időben fegyveresek harcban elfoglalták a budapesti pártbizottság Köztársaság téri székházát, ahonnan a kommunista párt felügyelte a karhatalom szervezését. Az ostromnak ugyan semmi köze nem volt az ott karhatalmat szervező csoporthoz, ez azonban akkor kevésbé volt hihető, mint az ellenkezője. Összességében a Moszkvába érkező hírekből az derült ki, hogy a fegyveresek a fegyverletétel helyett folytatják a harcot a szovjet csapatok visszavonása után is; a megbízható, kommunista államvédelem szétesett, a helyére tervezett pedig kikerült a párt ellenőrzése alól, szervezését (legalább részben) megbízhatatlan személyek vették át. A szovjet kommunista vezetés mindig kulcsfontosságot tulajdonított annak, hogy a csatlós államokban kommunista kézben legyen a belügyi tárca, a karhatalom, nem lehet véletlen, hogy az október 31-én felállítani elhatározott ellenkormány mindkét kiszemelt veze106 KIRÁLY 1989. 243. p. 107 HORVÁTH 2003.297. p. 108 HORVÁTH 2003.295. p. 109 Bírósági Határozatok, 1957. május.