Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Tóth Ágnes: Kitelepítettek - visszaszököttek - visszatérők

tetteknek 15 napon belül kellett jelentkezniük a tartózkodási helyükhöz legközelebbi rendőrőrsön, ahol kötelesek voltak lakóhelyük bejelentésére is. A jelentkezést elmulasztók a „kedvezményekben" nem részesülhettek. Ennél is nagyobb jelentőségű volt az 1949. december 16-án megjelent 4364/1949. M. T. számú rendelet, amely a földreform és a telepítés befejezésének egyes szabályairól rendelkezett.

35 A jogszabály a ki nem telepített személyek számára visszahagyott ingó- és ingatlanvagyon telekkönyvezésének kötelezővé tételével végre stabilizálta a fél évtizede állandóan változásban lévő tulajdoni viszonyokat. A magyarországi német nemzetiségű lakosság teljes jogegyenlőségéről a 84/1950. M. T. számú rendelet intézkedett, amely kimondta: „Az áttelepítés hatálya alá eső mindazok a személyek, akik nem telepíttettek át, úgy szintén azok akiknek áttelepítésére sor került ugyan, de a jelen rendelet hatálybalépésekor Magyarországon tartózkodnak magyar állampolgárok és a Magyar Népköztársaságnak a többiekkel minden tekintetben egyenlő jogú polgárai.

36 Bár az áttelepítéssel kapcsolatban kibocsátott korlátozó intézkedéseket nem lehetett többé alkalmazni, a rendelet megjelenése előtt már végrehajtott hatósági intézkedések hatályukat megtartották, „és ezekből kifolyólag kártérítési, vagy egyéb igényt nem lehet érvényesíteni." A múlt feloldására tehát, annak eltörlésével került sor. Az 1950. március 25-én megjelent rendelet lehetővé tette, hogy a belügyminiszter azoknak a kitelepített németeknek is megadja a magyar állampolgárságot, akik „erre érdemesnek mutatkoznak." Az erre irányuló kérelmet a rendelet hatálybalépését követő hat hónapon belül kellett a törvényhatóság első tisztviselője, vagy a magyar külképviseleti hatóságok útján előterjeszteni. Törvényesen deklarált formai követelményei a visszaköltözésnek nem voltak. A magyar állam a jelentkezők arra érdemes voltát eseti mérlegelés alapján döntötte el. Az MDP Titkárságának 1951. február 7-i ülésére készült előterjesztés szerint 1950. október 4-ig 1184 Bécsben élő kitelepített, és 8369 Magyarországon lakó hozzátartozó terjesztett be hazaköltözési kérelmet. Bár az Államvédelmi Hatóság eddig az időpontig csak 2000 kérelmező anyagát vizsgálta meg, azt vélelmezte, hogy hasonló arányokat mutatnak majd a még meg nem vizsgáltak adatai is. Az állampolgárságért folyamodók 90 %-át kitelepítették, míg 10 %-uk a háború alatt a hadi események következtében hagyta el az országot. A jelentkezők 80 %-ának közeli hozzátartozója maradt Magyarországon, túlnyomó többségük mezőgazdasággal foglalkozott - kb. 10 %-uk munkás és bányász - és természetesen házingatlannal is rendelkeztek. A ha35 Magyar Közlöny, 1949. december 31. 36 Törvények, törvényerejű rendeletek 1950. 271-272.