Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Tóth Ágnes: Kitelepítettek - visszaszököttek - visszatérők

zatérők több mint fele az 50 éven felüli korosztályhoz tartozott. Az átvizsgáltak 70 %-a Ausztriában vagy a Német Demokratikus Köztársaságban, míg 30 %-uk Nyugat-Németországban élt. Az MDP Titkárságának határozata szerint az ÁVH-nak egy hónapon belül 50 személy, azt követően pedig 25-30 személy havonkénti csoportos hazaszállítását kellett biztosítania. A hazatérő csoportokat a határon három tagú bizottság fogadta, egészségügyi vizsgálatnak vetették alá őket, 1-2 napig gondoskodtak ellátásukról, némi segélyt és ingyen vonatjegyet kaptak. Munkába állításukról a Munkaerő Tartalék Hivatal gondoskodott. Eltért azonban a Titkárság által deklaráltaktól a kérelmek elbírálásának üteme és hazahozatalának gyakorlata. Két évvel a kérelmek beadása után, azoknak még csak egy kis hányadát bírálták el. A hozzátartozók folyamatosan sürgették a belügyminisztérium állampolgársági osztályát, mert, mint panaszolták, az a kitelepítettek részére „igen ritka esetekben ad hazatérési engedélyt." De az ÁVH Útlevél Osztályának álláspontja szerint „ezeket jelenleg tárgyalás alá venni nem időszerű."

37 A legális visszatérés lehetőségével párhuzamosan - részben annak rendkívül korlátozott volta és időbeni elhúzódása miatt - folytatódott a kitelepítettek illegális visszatérése is. Az általános jogegyenlőséget kimondó, a visszatelepedést elősegítő rendelkezések azt erősítették bennük, hogy cselekedetük nem ellentétes a magyar állami akarattal. Ezzel szemben a gyakorlat azt mutatja, hogy az illegális határátlépőként elfogott személyek minden korábbinál súlyosabb büntetésre számíthattak. G. Ádámot és feleségét 1948. július 8-án telepítették ki Zwickauba. Nem egészen kétévi kint tartózkodás után, 1950. május 3-án feleségével és másik 13 személlyel együtt indultak vissza Magyarországra. Ausztria felől a határt azonban nem tudták átlépni, ezért ott Grausskut községben egy nagy gazdánál vállaltak munkát. 1951. augusztus 4-én Deutschkreuzt-nál kísérelték meg ismét átlépni a határt. A Győri Járásbíróság a vádlottakat 1951. október 22-én tiltott határátlépés büntette miatt 4 évi börtönre, mint főbüntetésre és a Magyar Népköztársaság területéről történő végleges kiutasításra, mint mellékbüntetésre ítélte. Az indoklás szerint a vádlottak cselekménye „a társadalomra rendkívül veszélyes. A népi demokráciánkkal ellenséges hatal37 Az általános amnesztia rendelet szabályai szerint 1952. április 4-ig adhatták be hazatérési kérelmüket az engedély nélkül külföldre távozók. A külképviseletek ezt követően is befogadtak hazatérési kérelmeket, de azok elbírálásakor már az útlevél-kiadási szabályokat kellett alkalmazni. A megadott időpontig 3226 személy adott be kérelmet a külképviseleteken. 1952. december 10-ig azonban csak 1440 személy érkezett haza, a többiek kérelmét vagy az ÁVH utasította vissza, vagy időközben a személy állt el szándékától. - MOL MDP M-KS 276. fond 96. cs. 68.Ö. e.