Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Tóth Ágnes: Kitelepítettek - visszaszököttek - visszatérők

rendőrségi akciók sikeréről beszámoló cikkek egyszerre üzentek a németek­nek és a többségi társadalomnak. A stigmatizáló jelzőkkel előbbiekben a féle­lem érzését és a kitelepítés, kitoloncolás elkerülhetetlenségét erősítették, a többségi társadalom elé pedig bűnbakként állították a németeket. „Solymárról és környékéről a magyar telepesek beadványt intéztek a ható­ságokhoz és elpanaszolták, hogy a visszaszivárgott svábok a községben nyíl­tan uszítanak a demokrácia és az újtelepesek ellen, de a betörések és lopások száma is elszaporodott. Keddre virradó éjszaka az államvédelmi osztály nép­ügyészségi kirendeltsége razziát tartott a faluban: 15 őrizetbe vétel történt." 27 A beszámolók kriminalizálják a kisebbségi csoport tagjait, azt sugallva, hogy ők követhették el az előforduló bűncselekményeket. Ezzel a többségi társadalomban irányukban meglévő szolidaritást, segítőkészséget igyekez­tek csökkenteni. Hasonlóan súlyos vétségnek tüntették fel az ingyen, vagy éhbérét elvállalt munkavégzést is, amivel az alapvetően szociális, gazdasági feszültséget nemzetiségivé változtatták át, hiszen a németek a „magyar munkások elhelyezkedését" akadályozzák. Nehézen elképzelhető az is, hogy a bujkálok nyíltan uszítottak volna a demokrácia és az új telepesek el­len. Utóbbiak a demokrácia szimbólumaként jelennek meg a cikkekben; ezzel a módszerrel elérhették, hogy a konfliktust eltávolítják annak valódi okától, s a demokratikus államrenddel való szembenállásként aposztrofálják. A razziákon elfogottakat az azon a területen illetékes politikai rendőrség­re kellett előállítani, jegyzőkönyvet készíteni, és tolonclevéllel ellátva, őket a Központi Internálótábornak átadni. A kitelepítés elől megszököttekkel, illet­ve a Németországból visszaszököttekkel szembeni föllépés nemcsak inten­zívebb, de hatékonyabb is volt ebben az időszakban. Bár nem áll rendelke­zésre összefoglaló kimutatás az 1948 tavaszán-nyarán elfogattakról, az elő­ző évi adatokkal összehasonlítva - a rendkívül töredékes források alapján is - nagyobb számú visszaszökött, illetve a kitelepítés elől megszökött sze­mély elfogását és kitoloncolását lehet rekonstruálni. A többféle - sajtó híra­dások, kihallgatási jegyzőkönyvek, razziákról készült belügyi összefoglalók, kitoloncolási jegyzőkönyvek és összefoglalók - dokumentum adatainak összesítéséből megállapítható, hogy 800-1000 személy elfogására és kitolon­colására kerülhetett sor. Külön vizsgáltuk a razziák során elfogottak létszá­mának és az év során kitoloncoltak számának a nagyságát. Előbbi csoport nagyságának megállapításakor főként a kihallgatási jegyzőkönyvek és a raz­ziákról készült rendőrségi összefoglalók adatait tartottuk mérvadónak, utóbbi csoport esetében a Központi Internálótáborból kitoloncolásra átvett személyek névjegyzékét és a határőrség jelentéseit vizsgáltuk. Az egyes for­rástípusok nagyon hiányosak, így összegzéseink csak a csoportok nagysá­27 Szabad Nép, 1948. február 18. 5. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom