Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

A GYARAPODÁS ALAKVÁLTOZATAI - Kövér György: Keresztény bérlők Tiszaeszláron a jobbágyfelszabadítás után

romlik mindinkább." Ebből az okfejtésből aztán még addig a következtetésig is eljut a szerző, hogy ilyen körülmények között inkább a saját kezelést ajánlja a birtokosoknak.

6 A tulajdonosi gazdálkodás versus haszonbérlet vitában a jobbágyfelszabadítást követő időszakban tehát a „zsidó bérlő" („zsidó bérlet") terminusa aszimmetrikus ellentétpár gyanánt tematizálódott, anélkül, hogy a „keresztény bérlő" fogalma megszületett volna.

7 Amit a bírálók a zsidó bérlet ellen felhoztak, annak árnyéka egészében a haszonbérre vetült, bár a domináns beszédmód továbbra is alapjában szakmai maradt. A „magyar keresztény bérlő" megkonstruálása későbbi lelemény, egyértelműen a századvég antiszemita diskurzusához köthető. S hogy közben a zsidó bérlő „gazdasági magatartásában" gyökeres átalakulás ment végbe, az a szerzők víziójából magyarázható: „A magyar keresztény bérlő ritkán kínálja azt a magas bérleti árat, a mit a zsidó könnyen megad. S miért? Mert a keresztény bérlő úgy gazdálkodik, úgy rendezkedik be, olyan háztartást vezet, olyan életmódot folytat, mintha az általa kezelt föld nem bérlete, hanem saját tulajdon volna. Nagyobbrésze ezeknek a bérlőknek tönkrejutott földbirtokos lévén, nem igen tud leszokni egykori életmódjáról... Ellenben a zsidó bérlő megadja a kívánt legmagasabb árt is, csakhogy bérlethez jusson. A részleteket pontosan fizeti s a földet, a mennyire csak lehet, kihasználja. Legalább is 40-50 percentre dolgozik. Nem pazarol, de meghúzódik szerény viskójában. Fokhagymát reggeliz, vöröshagymát ebédel, s retket vacsorázik. A mikor pedig lejár a szerződés, kimutatja, hogy a föld hozama jelentékenyen csökkent s új ajánlatot tesz alacsonyabb összeggel. És a földbirtokos kénytelen beleegyezni a dologba, mert már lekötelezettje a zsidónak." Innen már csak egy lépés az emancipáció utáni végkövetkeztetés: a volt zsidó bérlő végcélja, hogy megvegye a birtokot.

8 Emlékezhetünk, hogy a neoabszolutizmus korának zsidó bérlője még „bitang áron", tehát a többieknél alacsonyabban vette ki a bérletet (s 1860 előtt legálisan még meg sem vásárolhatta!), a századfordulóra viszont épp azzal tűnik ki, hogy „megadja a legmagasabb árt", s ezzel teszi tönkre a birtokost. Ami viszont a haszonbérek alapvető trendjét illeti, a szakirodalom szerint a 19. század második felét éppen a haszonbérek emelkedése jellemezte, s ez a tendencia épp a századfor6 Mészáros 1858. Az idézet 1858. november 2. 355. p. A sorozat végén ehhez a szerkesztő, Érkövy Adolf kénytelen volt az alábbi megjegyzést fűzni: „...tiszt, értekező úr a rosz alapokon nyugvó bérleteket kárhoztatja, ebből azonban némelyek azt vonták ki, hogy a bérrendszer felett egyszerűen pálczát tör, mi e következtetést helytelennek tekintjük, s részünkről rendíthetetlenül állunk a haszonbérrendszer mellett elvben, s alkalmilag annak berendezését illetőleg nézeteinket is el fogjuk mondani." Falusi Gazda, 1858. november 30. 392. p. 7 V.ö. KOSSELLECK 1997. 8 PETRÁSSEVICH 1904.16. p.