Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)
A GYARAPODÁS ALAKVÁLTOZATAI - Kövér György: Keresztény bérlők Tiszaeszláron a jobbágyfelszabadítás után
A bérletről szóló irodalom általános tétele volt, hogy a kívánatos az lenne, ha a magyar „bérlő osztály" a gazdatisztekből szülémé meg, ennek azonban sajnálatos akadálya nevezettek pénz- és tőkehiánya. A fenti cikkek szerzői is ezt az álláspontot fogalmazták meg, s a szakképzett gazdatisztet, mint potenciális bérlőt állították szembe a pénztőkével igen, de szakértelemmel nem rendelkező zsidó „uzsorás" figurájával. S innen már csak egy lépés, ahogy a „zsidó bérlő" megnevezésből összehasonlító perspektívában - szemünk láttára megszületik a „zsidóbérlet" fogalma. Pontosabban: ahogy a magánbeszédből beemelődik a nyilvános diskurzusba. Aligha véletlen, hogy az északkeleti felvidékkel ismerős, rutén ügyek révén ismertté vált publicista, Mészáros Károly szövegében olvashatjuk az alábbiakat 5 : „Nem célom a zsidóbérlet lényegét közelebbről boncolgatni; hiszen eléggé ismeretes az hazánkfiai előtt; hanem lehetetlen fel nem említenem azon rokon jelenségeket, melyeket azok valamint Lengyelhonban s Galíciában már régibb idők óta, úgy Magyarország felső s tiszántúli részein, mind a gazdászati, mind a társadalmi viszonyokban már elő is idéztek. A zsidók (becsület a becsülendőknek) nem földművelési célzatból szokták bérbevenni a földbirtokot, hanem azon kinézésből, hogy az előlegezett csekély bérösszeg fejében az adósságokban különben is elmerült földesurakat méginkább bemártsák. - Ok magok, kevés kivétellel, a földet nem művelik; annak javítására éppen semmit nem áldoznak, s a gazdaságot pálinkán és uzsorás pénzen vásárolt tudatlan paraszt kezekkel űzetik, vagy oly mezőgazdasági s egyéb nyereséges ipart űznek azon, mely neki a rövid bérletidőre hoz ugyan valami hasznot, de a mi földet és gazdasági épületeket rendszerint helyrehozhatatlan állapotba süllyeszti. Az oly földbirtokosok, a kik zsidóbérlőkkel szövetkeznek, általában nem hogy tisztulnának az adósságokból, sőt azokba mélyebben elmerülnek; a dologtól elszoknak, a gazdászattól elidegenednek, e mellett a nép, melynek mindig jobban ízlik a zsidó pálinkája, mint a földesúr napszámbére, hallatlan praecipitatióval ni, folytonos vetegetés által, de e mellett a trágya kimarad a calculusból, sőt még rosszul is műveli a földet." Gazdasági Lapok, 1857. december 24. 690. p. 5 Mészáros (1821-1890), Török János hívására, 1856 és 1859 között újságíróskodott Pesten, aztán visszatért Ungba. Előtte, 1851-től Ungban egy „meglehetős vagyonú volt gazdatiszt" leányát feleségül véve, az Ung megyei törvényszék ülnökeként, majd ügyvédként próbált bekerülni az ottani elitbe. „Én őt tiszta önzéstelen szerelemből vettem nőül, a nélkül, hogy hozományára vagy leendő örökségére gondoltam volna, melyben nem is részesült soha; de nagyobb baj volt az, hogy vele kötött házasságom által sem jutottam semmi családi nexushoz, mi nélkül pedig ezen feudális, korteskedő, a születési aristocratia gőgje, kiváltságai s gyületével [sic!] teljes országban, csaknem lehetetlen a politikai közélet deszkáin megállni vagy előre hatolni." MÉSZÁROS 1974. 62. p.
