Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Csóti Csaba: Dormándy Gézának, a magyar-román határkijelölő bizottság magyar tagjának 1921. novemberi jelentése a bizottság munkájáról (Forrásközlés)

DORMÁNDY GÉZÁNAK, A MAGYAR-ROMÁN HATÁRKIJELÖLŐ BIZOTTSÁG MAGYAR TAGJÁNAK 1921. NOVEMBERI JELENTÉSE A BIZOTTSÁG MUNKÁJÁRÓL* (Forrásközlés) Az alábbi forrás szerzője Dormándy Géza, a két háború közötti korszak egyik számon tartott nyugalmazott katonadiplomatája, a fővárosi sportélet ismert alakja, a Lipótvárosi Társaskör népszerű személyisége. Az 1882-ben született Dormándy előbb a Ludovika Akadémia hallgatója, 1900-1919 között az 1. sz. honvéd gyalogezred tisztje, majd 1918-ban a magyar kormány megbízásából, immár alezredesi rangban, a balkáni fronton a magyar fegyverszüneti tárgyalódelegáció tagja, a Belgrádi Katonai Konvenció aláírásának egyik „mellékszereplője." 1918-1920-ban több alkalommal is antant-összekötő tiszt.

1 A Tanácsköztársaság idején ellenforradalmi szervezkedés vádjával letartóztatták. Tényleges ellenforradalmi tevékenységet - határozott antikommunista meggyőződése ellenére - nem fejtett ki. Mindenesetre 1919. április 21-i letartóztatása nyomán a két világháború között az „ellenforradalom egyik szervezőjeként" tartották számon, amelynek következményeként 1945 után felelősségre vonták 1919. évi „tetteiért."

2 1920-ban nyugalomba vonult, majd címzetes nyugállományú tábornoki rendfokozatot kapott. 1920-1921-ben a magyar-román határkijelölő bizottság magyar delegátusát vezette lemondásáig, 1921. november 23-ig. A 2. világháború alatt németellenes nézeteiről volt ismert, 1942-ben szerepet vállalt a Szentgyörgyi Albert körül szerveződött angolbarát antifasiszta társaságban, s a német megszállás alatt a fegyveres ellenállás megszervezésében is részt vett. * Á. Varga Lászlóval 1999-ben egy Budapest-Miskolc út során beszélgettem a Romániából Trianon után Magyarországra menekült családok történetéről, illetve az egykori határkijelölésről. Három évvel később „szögre akasztottam" az e terület iránti kutatói érdeklődésemet. Az egykori - fiatal levéltárosként és kutatóként egyaránt fontos - beszélgetésre viszagondolva teszem most közzé az akkor asztalfiókban maradt forrásközlésemet. 1 Vö. ORMOS 1984. 60. p. és HORNYÁK2000. 2 Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy felelősségre vonásában valószínűleg jelentősebb volt az a tény, hogy Dormándy a Rákosi Mátyás ellen lefolytatott „népbiztosperben" tanúként szerepelt.