Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Emlékezés és nem emlékezés - Megtorlás és társadalmi tudat - Kónya Anikó: Történelem az élettörténetben. '56 generációs emlékezete

lanatokat a későbbi visszaemlékezésekkel.

15 Ezzel teljesen egyetértünk. A generációkon átívelő emlékezeti alkotás (rekonstrukció) szelektíven bánik az emlékezeti „nyersanyaggal", és mindezt az emlékező gondolatok szolgálatába állítja. Az '56-os emlékgyűjtésnél mára itt tartunk: az unokák emlékeztetik nagyszüleiket, akik néhány makacsul fennmaradó emlék segítségével példázzák, amit átéltek. Ennek szerepe, mint arra igyekeztünk rámutatni, a ma megélésében, értelmezésében elsődleges. A dokumentumfilmnek megvan az az eszköze, hogy keverni képes a ránk hagyott dokumentációs anyagot a visszaemlékezéssel, ezáltal mindkét oldalról emlékeztetni, mint ahogy azt Dránovits István, a Salgótarjáni sortűz rendezője tette. A memoárírás az emlékek kollektív megosztásának egy másik eszköze.

16 Arthur Koestler önéletrajzi írásai során felfigyelt arra, hogy a „krónikásösztön" (a külső tapasztalatok megosztásának igénye a jelen- és az utókorral) és az egyén „ecce homo" indítékai szintézist kell alkossanak.

17 Hasonlóan gondolkodva, Pataki Ferenc a memoárírás énes motívumai közül kiemeli a múltról való tanúságtevést. Bár a személyes történelem (akár író, akár magánember írja vagy mondja el) sokféle, és nem lehet azonos önmagában a történelemmel, segíti a múlttal való folytonosság megteremtését, ennek időbeli megélését.

18 Többen elemzik az önéletrajzi emlékek felidézésének társas funkcióit. Alea és Bluck az intimitásban, empátiában és tanításban ragadják meg lényegét.

19 Történelmi eseményeknél előtérbe kerül a tanítás szerepe, amely érdekében az idősebb korosztály gyakran támaszkodik a jelentős, az egész életre kiható történetek elbeszélésére. Ezek az elbeszélések élményszerűen gazdagok, illetve erősen érzelmi színezetűek. Segítik a múlt tapasztalatának átadását, és analógiákat szolgáltatnak hasonló életeseményekre. A traumatikus élményeket személyesen és társadalmilag is hajlamosak vagyunk elfojtani, nem beszélni róluk és nem is gondolni rájuk, ami mindkét tekintetben beteg folyamat. A salgótarjáni sortűzre emlékezve, a történelmi emlékezésben különösen fontos szerepet kap a traumatikus emlékek fenntartása és értelmezése, az emlékek személyes és történelmi múltba való beépítése és a jelenhez kapcsolása. Mindehhez emlékek, történetek kellenek. 15 UDVARNOKY i. m. 36. p. - Körkérdés, Elbert Mária. 16 KÓNYA Anikó: Személyes múlt és történelem: Memoárok. In: PLÉH Csaba - LÁSZLÓ János OLÁH Attila (szerk.): Tanulás, kezdeményezés, alkotás. Budapest, 2001, 286-293. p. 17 Arthur KOESTLER: AZ önéletírás buktatói. In: uő: Nyílvessző a végtelenbe. Budapest, 1998. 18 PATAKI Ferenc: Az önéletírás pszichológiája. Pszichológia, 2007/1., 3-68. p. 19 Nicole ALEA - Susan BLUCK: Why are you telling me that? A conceptual model of the social function of autobiographical memory. Memory, 2003/11., 165-178. p.