Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Baráth Madgolna: Az SZKP megbízottjainak magyarországi tevékenysége a szovjet katonai beavatkozást követően

zó állambiztonsági részlegnél dolgoztak volna.

15 1956. december 3-án Kádár és Münnich a Szerowal folytatott megbeszélésre hivatkozva huszonhárom tanácsadót kért az SZKP KB-tól az állambiztonsági vonalra. A KGB elnöke a Szovjetunió Belügyminisztériumával lefolytatott egyeztetés alapján a magyarok kérését teljesíthetőnek tartotta, már csak azért is, mert az igényelt huszonhárom tanácsadó akkor már Magyarországon tartózkodott.

16 A szovjet erőszakszervezetek képviselői a hatalmi funkciókat a fegyveres ellenállás felszámolása után fokozatosan átadták a magyar kormánynak. November közepétől egyre inkább tartózkodtak a civil életbe való közvetlen beavatkozástól, a direkt intézkedésektől. Kádár politikai mozgástere azonban alig bővült. Az SZKP KB Elnöksége november 10-én arról döntött, hogy a helyzet normalizálása érdekében Magyarországra küldik Szuszlovot és Arisztovot. Andropov nagykövetet utasították, hogy keresse fel Kádár Jánost és közölje vele: mivel Moszkvában komoly aggodalomra ad okot, hogy az országban és különösen Budapesten az élet normalizálása és a politikai konszolidáció nagyon lassan halad, Budapestre küldik a Központi Bizottság titkárait és néhány gazdasági szakembert, akik Kádár segítségére lehetnek az ellátás megszervezésében, a közlekedés helyreállításában és egyéb ügyekben.

17 Andropov az SZKP KB Elnöksége nevében arról biztosította Kádárt, hogy valamennyien nem hivatalosan tartózkodnak majd Magyarországon, és kizárólag a magyar pártvezetés utasítása alapján fognak tevékenykedni, gyakorlatilag azonban szinte minden politikai kérdésbe beleszóltak, és egyre nagyobb nyomást gyakoroltak Kádárra és a magyar vezetésre a keményebb fellépés érdekében. Kádár „megdolgozása" végett inkognitóban állítólag még Hruscsov is járt Magyarországon. Míg Szeröv közvetlenül a repressziós tevékenységet irányította, a Kádárkormány fő politikai tanácsadói december eleji távozásukig Malenkov és Szuszlov elnökségi tagok, valamint Arisztov központi bizottsági titkár voltak. (A budapesti szovjet nagykövet ebben az időszakban lényegében nem játszott aktív szerepet.) Az általuk Moszkvába küldött jelentések szemléletesen mutatják, hogyan alakult át a Kádár-kormány poUtikai irányvonala a szovjet „vendégek" részéről megnyilvánuló nyomás hatására, s hogyan jutott el a kompromisszumok keresésétől december elejére az egyre kegyetlenebb megtorlásig. A szovjet pártképviselők Szerovhoz hasonlóan kezdettől fogva a keményebb fellépés felé próbálták lökni Kádárt. Az ő kezdeményezésükre vetődött fel az az ötlet, hogy a minél gyorsabb rendteremtés érdekében a letartóztatottak közül ki kell választani öt-hét személyt, és ügyükben elrettentő, halálos ítéletet kell hozni. Beszámolóik szerint ezt a javaslatot Kádár és Münnich is támo15 Lásd Szeröv 1956. november 27-ei táviratát az SZKP KB-nak. Szovjetszkij Szojuz... i. m. 704-705. p. 16 Uo. 720-721. p. 17 Uo. 637-638. p.