Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Baráth Madgolna: Az SZKP megbízottjainak magyarországi tevékenysége a szovjet katonai beavatkozást követően

pontjuk, hogy „nem kell az amúgy is rossz hangulatban lévő népet ingerel­ni". November elején többször felvetették a szovjet képviselők előtt a rep­resszió méreteinek csökkentését, s ismételten kérték, hogy vessenek véget a megyékben foganatosított tömeges letartóztatásoknak. 11 Szeröv szilárd ál­láspontja ezzel szemben az volt, hogy „a reakciósoknak tett legkisebb en­gedmény is újabb követeléseket és fenyegetést von maga után", s a magyar vezetést az „ellenség" irányában túlzott liberalizmussal vádolta meg. Ezzel indokolta Hruscsovnak küldött november 9-ei táviratában azt a döntését is, hogy utasítást adott a különleges egységeknek a letartóztatottak mielőbbi Szovjetunióba történő szállítására. Az akció Kádárék és a közvélemény erő­teljes tiltakozását váltotta ki, aminek „eredményeképpen" intézkedéseket tettek a fokozottabb konspirációra a letartóztatottak szovjet területre történő átszállításakor. 12 A határozott fellépés így sem volt teljesen hiábavaló. A le­tartóztatottak egy része már november folyamán visszatért Magyarország­ra, s néhányan közülük szabadlábra is kerültek. Ugyanakkor Szeröv novem­ber 26-ai adatai szerint a szovjet állambiztonsági szervek által letartóztatott 1473 személyből 768 fő még mindig Ungváron volt. A Kádár-kormány ered­ményesen járt közben néhány, a szovjetek által letartóztatott magyar politi­kus (mint például Nagy Tamás, Földvári Rudolf és Erdei Ferenc) szabadon bocsátása érdekében is. 13 Nem lehet azonban elhallgatni azt a tényt, hogy a szovjet állambiztonsági szervek beavatkozására néhány esetben kifejezetten a magyar fél kérésére került sor. Szorosan együttműködtek a fegyveres erők miniszterével Szeröv munkatársai a jugoszláv nagykövetséget elhagyó Nagy Imre és társai elrablásának előkészítésében és lebonyolításában is. 14 November végén, elutazása előtt, Szeröv megelégedettséggel konstatál­hatta, hogy „komoly kormányellenes jelenségek már nincsenek az ország­ban". Mindez persze nem jelentette azt, hogy a szovjet állambiztonsági szakemberek munkájára a továbbiakban már nem volt szükség. A KGB ve­zetője a magyar állambiztonsági szervek jobb szervezése érdekében külön­böző dokumentumokat készített Kádár számára. Az átadott anyag tartal­mazta többek között az állambiztonsági szervek szervezeti felépítésére vo­natkozó javaslatot (kisszámú rendes és nagy létszámú titkos állománnyal), valamint a rendőrség akkori vezetője, Pőcze Tibor belügyminiszter-helyet­tes lejáratását célzó kompromittáló adatokat. Szeröv azt is indítványozta, hogy az operatív munka megszervezésére hozzanak létre KGB-tanácsadói apparátust huszonhét fővel, amelyből tizennyolcan az állambiztonsági szer­veknél, öten a rendőrségnél, négyen pedig a speciális technikával foglalko­u Uo. 12 Hiányzó lapok... i. m. 152. p. 13 Lásd erre: uo. 151., 162. p., valamint Szovjetszkij Szojuz... i. m. 714. p. 14 Lásd Malenkov, Szuszlov és Arisztov 1956. november 22-ei jelentését az SZKP KB-nak. Hiányzó lapok... i. m. 165. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom