Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Varga Zsuzsanna: „Kényszeríteni kell a parasztot..." (Hatalom és agrártársadalom az 1950-es években)

termékeket (például tej, tojás) még a legkisebb földűeknek is be kellett adniuk. Ezzel egyidejűleg az öt katasztrális hold feletti gazdaságok terhelését mintegy háromszorosra emelték, s legsúlyosabban az 5-15 holdasok kötelezettsége nőtt.

34 A beszolgáltatási terhek ilyen drasztikus növelése ismeretében nem meglepő, hogy a gazdatársadalom egyre nagyobb hányada volt képtelen eleget tenni a rá kirótt kötelezettségeknek. A felhalmozódó begyűjtési elmaradások és adótartozások azonban nem maradtak következmények nélkül. Mindennapossá vált, hogy megjelent egy elszámoltató bizottság a gazda portáján - gyakran már a végrehajtó is velük tartott -, s a tartozások fejében lefoglalta a parasztcsalád javait. Az ilyen esetekben felvett úgynevezett transzferálási jegyzőkönyvek megrázó leltárt adnak arról, hogy a tartozások fejében - értékesebb tárgyak híján - miként foglalták le a család hétköznapi használati eszközeit, bútorait, esetleg ruháit.

35 A beszolgáltatási elmaradások nemcsak az egyes gazdák elleni fellépésre adtak lehetőséget, hanem az egész helyi társadalom kollektív büntetésére is. Ennek egyik változata az volt, amikor a falura kiszabott begyűjtési kvótából hiányzó mennyiséget olyan gazdáktól vették el, akiknél még volt valamennyi termény, tekintet nélkül arra, hogy ők már teljesítették az esedékes beadási kötelezettséget.

36 A begyűjtési elmaradások miatt úgy is büntették a falut, hogy kizárták a szabad piaci értékesítésből. Tehát akinek maradt még terménye a beadás után, az se értékesíthette a szabad piacon.

37 A falusi lakosság kollektív büntetésére jó lehetőséget biztosított a kötelező vetéstervek és ütemtervek már említett rendszere. A tervekben megszabott határidők be nem tartása természetesen jó lehetőséget teremtett újabb és újabb pénzbüntetések kiszabására. Sokszor azonban még rendeletre se volt szükség ahhoz, hogy büntessenek. Ezt a paradox helyzetet alátámasztja az alábbi eset is. „Ha a cukorrépát a szerződésben előírt sortávolságnál nagyobb sortávolságra ültetik és nincsen jogszabály az ültetési távolságra, ez esetben is lehet bűncselekmény. Gondosan kell vizsgálni, hogy nem fordul-e elő termelési szabotázs. Amennyiben előfordul, úgy a tervünk büntetőjogi védelmét szolgáló jogszabály alapján az elkövetőt büntetni lehet. Javasoljuk ugyancsak az FM-et megkeresni ültetési sortávolságot megállapító jogszabály kibocsátása végett."

38 34 Igen kedvezőtlenül hatott az is, hogy minden 5 katasztrális hold feletti gazdaságot köteleztek széna, burgonya és hagyma beszolgáltatására. Rendkívül súlyos volt a minisztertanácsi rendeletnek az a része, amely tömegesen kulákosított olyan gazdálkodókat, akiknek földterülete 25 hold, jövedelme pedig 350 aranykorona alatt volt. Ekkor vezették ugyanis be a kert (gyümölcsös) négyszeres és a szőlő ötszörös szorzószámmal való számítását. 35 ZÁVADA i. m. 195-196. p. 36 SZABÓ Károly - VIRÁGH László: A begyűjtés „klasszikus" formája Magyarországon (19501953). Medvetánc, 1984/2-3., 159-179. p. 37 ERDMANN i. m. 148-152. p. 38 Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez. 4. i. m. 371. p.